Sziasztok!
Megérkezett sokak nagy kedvence, Lysander is.
Mivel tudom, hogy Nándinak is ő a kedvence és azt szerette volna, hogy valahogy így végződjön, ezért ezt is felírhatja a karácsonyi listájára. Legfőképpen neki ajánlom :)


Sulikezdésre költöztem vissza a barátaimmal. Az első nap már kiszúrta a szemem, hogy valami megváltozott. Castiel örömmel találkozgatott ismét Deborah-val és el is lógtak. Nataniel visszatért a dossziékhoz a DÖK-be, ahol Melody boldogan fogadta. Alexyék ugyan nem költöztek haza, de lett egy új padtársam, Doxy személyében.
Az első napomon bután bámulva álltam az ajtóban, amikor egy kék hajú lány ugrott a nyakamba.
- Rein! Ezer éve nem láttalak. - mosolygott.
- Az biztos. Mert nem tudom ki vagy. - pislogtam értetlenül.
- Doxy.. Tudod.. a padtársad. - pillantott rám szomorkásan.
- Öhh.. akkor te vagy Dimitry barátnője.
- Igen. A legjobb barátnőd. - nézett rám bizakodóan.
- Bocsáss meg nekem. Neked az illúziómmal sikerült összebarátkoznod. - vakargattam a tarkómat és kínomban vigyorogtam.
- Sebaj. - ragadta meg a kezem, majd berángatott az osztályba.
Kedves és könnyen barátkozó lány volt, így hamar kinyíltam előtte és bármiről tudtunk beszélgetni. Megtudtam, hogy hozzám hasonlóan ő is utálja Müllert, viszont Charlotte-tal eléggé jól kijön.
- Igaziból is Asch-sal jársz? - kíváncsiskodott.
- Nem. Ami azt illeti, ő az exem. - sóhajtottam szomorúan. - Neki most van barátnője. Nekem valójában tetszik egy Xanxus nevű srác, de ő Olaszországban él.
- Idehaza tetszik valaki?
- Sajnos igen. - eresztettem el egy fájdalmas sóhajt. - Lysander.
- De neki nem Ritsu a barátnője? - kérdezte meglepetten.
- De. Nem is tervezem, hogy közéjük álljak.
Az idő ólomlábakon haladt, mire eljutottunk a végzősök báljához. Doxy elkísért ruhapróbára, mert neki volt tapasztalata. Mint megtudtam, ő tavaly táncolt Dimitryvel. Kinéztem egy gyönyörű fehér ruhát magamnak és onnantól fogva magamnak kezdtem el a pénzt gyűjtögetni.
A szalagavató előtt két nappal valaki dörömbölt az ajtómon. Sietve kinyitottam, majd Ritsut pillantottam meg, aki kétségbeesetten sírt a küszöb túloldalán.
- Mi a baj? - kérdeztem meglepetten, majd átöleltem a zokogó lányt.
- Lys-Lysander..
- Mi van Lys-zel? - próbáltam kiszedni belőle, mert nem tudott rendesen beszélni a sírástól.
- Szakított... Lysander szakított velem miattad! - kiabált az arcomba.
- Micsoda? - kaptam fel a fejem és a meglepettségtől hanyattestem.
Ritsu felhúzott a földről és bármi zokszó és szidás nélkül elmesélte, hogy Lys elméletileg ráébredt arra, hogy mégsem kellett volna engem otthagyni.
- Beszélek vele és észheztérítem. - nyugtattam a még mindig pityergő lányt.
- Ez nem fog menni. - tette le a poharat. - Lys engem már két éve nem szeret. Tudom, hogy csak azért van mellettem, mert aggódik miattam.
- Tuti, hogy szeret! - kiabáltam a barátnőmre. - Csak.. biztos egy hirtelen fellángolás, hogy megjelentem a semmiből.
- Már korábban elmondta nekem. Emlékszel arra, amikor a bátyáddal csókolóztam a kanapén? - bólintottam a kérdésére válaszul, mire folytatta. - Az előtt nem sokkal tudtam meg, hogy ő téged szeret.
- Ritsu. Ne add fel! - ragadtam meg a kezeit. - Vissza tudod hódítani.
- Nem. Tudod, nem is akarom. - sóhajtott lemondóan. - Tudom, hogy mióta szeretitek egymást. Amúgy is jogtalanul vettem el tőled.
Még elidőztünk kicsit, majd hat óra tájban távozott teljesen megnyugodva, én viszont eléggé kellemetlenül éreztem magamat.
A távozása után ne sokkal Lys is kopogtatott az ajtón.
- Szia. - mosolygott halványan.
Üdvözlésként bólintottam, majd a kanapéra mutattam, hogy üljön le mellém. Három érzés kavargott bennem. Az első és a legerősebb a boldogság volt, a második az, hogy rettenetesen sajnáltam Ritsut, hogy Lys két éven keresztül csak áltatásként volt vele, sajnos egy kicsi káröröm is volt bennem. Úgy éreztem, hogy "haha végre visszakapom azt, amit jogtalanul elvettél tőlem".
- Újrakezdjük? - fordult felém Lys. - Tudom, hogy hirtelen jött, de én szeretném. Tudod mióta várok rád?
- Nehéz. Baromira nehéz. - pillantottam rá szomorkásan.
- Ritsut sajnálod?
Bólintottam, majd átöleltem a párnát és elgondolkodva bambultam előre. Erős karok húzták ki az említett tárgyat a szorításomból, majd magához vont. Szótlanul hallgattam a szíve dobogását sé éreztem, hogy az enyém is felerősödik és minduntalan keservesen Lys után kalapál.
- Akkor megpróbáljuk? - kérdezte mégegyszer.
- Adj egy kis gondolkodási időt. - erőltettem magamra egy röpke mosolyt.
- Rendben. - vigyorgott rám. - A szalagavatóig mondd el. Ha igen, akkor táncolj velem.
Bólintottam, mire felállt és egy apró csókot nyomott a homlokomra és távozott. Kissé magambaroskadva ültem a kanapén.
- Egy napom van dönteni. - morfondíroztam magamban.
Ahogy gondolkodtam és pityeregtem el is nyomott az álom. Szerencsére másnap nem volt iskola, így nyugodtan átaludhattam az egész délelőttöt.
A mobilom idegesítő csörgésére ébredtem. Felvettem és egy irritáló hang ordított a fülembe.
- Rein! Mi a fenéért nem vetted fel? - kiabált továbbra is.
- Tekerd már lejjebb magadon a hangerőt, vagy nyomd meg a fejeden levő "off" gombot. - morogtam. - Amúgy ki a rák vagy?
- Meg sem ismered a bátyád hangját? kérdezte sértődötten.
- Ja, bocsi. - válaszoltam égő fejjel. - Mi a helyzet?
- Rohadtul boldog vagyok! - üvöltött méghangosabban a telefonba. - Két év után végre Ritsu igent mondott.
- Micsoda?!
- Már egy ideje fűztem, hogy jöjjön velem össze, de mindig visszautasított Lysander miatt. Most, hogy szakítottak beadta a derekát. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Megengedte az igazgatóság, hogy vele táncoljak a végzősök bálján.
A beszélgetés végére tudtam, hogy igen fogok mondani Lysandernek. Teljesen biztos voltam benne, így zsebretettem a gyűjtött pénzemet, majd rohantam a szalonba a ruháért.
Végül elérkezett a szalagavató napja. Végzősök fel-alá rohangáltak mindenfelé, csak Lysandert nem találtam sehol sem. Bementem az öltözőbe, majd több lány segítségével felvettem a gyöngyörű keringőruhát, majd a fiú keresésére indultam. Sehol nem találtam, így idegesen ücsörögtem a folyosón.
- Lyst várod? - hallottam egy ismerős hangot.
- Igen. - fordítottam felé a tekintetem. - Amúgy ti mióta vagytok együtt?
Asch volt az, Nataliával karöltve. A lány is egy csodaszép ruhát viselt, nagyon jól mutattak együtt.
- Még Kimlascában házasodtunk össze. - válaszolt a lány és a vörös kezét szorongatta.
- Lys elment, hogy lerendezze a dolgokat. - mosolygott rám Asch, terelve a témát. - Tudod, amikor olvassák fel a párokat, a te neved mondják, ne Ritsuét.
- Miért ilyen magabiztos? - vontam fel a szemöldököm.
- Én mondtam el. - vigyorgott a másik oldalról a bátyám.
- Te ostoba másolat. - fintorgott Asch, majd távoztak.
Felszólították az osztályokat, hogy álljanak sorba. Idegesen ácsingóztam és aggódtam, hogy hol van az az idióta.
- Rein fon Fabre és párja, Lysander Ainsworth. - olvasta fel az igazgatónő.
A fiú hirtelen a semmiből termett mellettem és kivezetett a színpadra. Szerencsére a próbán minden lehetséges helyen gyakoroltam egy másik sráccal a keringőt, így ez sem okozott gondot.
Leoltották a fényeket, majd megszólalt egy halk zene, ami nem volt más, mint Enyától az Only Time.  Lys egész tánc alatt mosolygott rám, majd az egyik pillanatban közelebb hajolt hozzám.
- Na, akkor újrakezdjük?
- Igen. - húztam mosolyra a számat.
- Ez nem olyan volt, mintha a kezed kértem volna meg? - nevetgélt halkan a fiú.
- Majd annak is eljön az ideje.
Balra pillantottam, majd megláttam a legjobb barátnőmet és a bátyámat önfeledten táncolni. Tudtam, hogy egy nagyon jó döntést sikerült hozni életemben először.
A gyönyörű fények, a szívet könnyedén megérintő zene, és Lysander csodálatos szemei elvarázsoltak. Úgy éreztem magam, mint egy mesés álomban, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ez a valóság.