Asch szemszöge:
Egy rövidebb pihenés és egy annál jóval hosszabb megbeszélés után elindultunk vissza Kimlascába. Az út elég rövidnek tűnt. Rein nyugtalan volt végig, de megértettem. Próbált aludni, de csak hánykolódott, vagy rosszatálmodott.
Mikor a vár felé sétáltunk már remegtek a lábai, így utána a karjaimban vittem.
Beérvén a várba bemutatkozni sem kellett, a két kapuőr megragadott, majd erőszakkal kezdett becipelni.
Ingobert király a trónon ült és megbeszélést folytatott két Yulia pappal, de amint meglátott minket kiintette őket a teremből, minket pedig elébe vitetett.
A "vinni" szóból is az lett, hogy a két katona egy jókorát taszított rajtunk, mi pedig a földre huppantunk a király lábai elé.
- Rein fon Fabre. - szólította fel a lányt. - Mi mentséget tudsz felhozni, hogy a maffiával kötöttél szövetséget?
- Nem hozok fel semmiféle mentséget. - porolta le magát. - Mivel eredetileg én is tag voltam, csak itt kimosták az agyamat.
- Igen, és hogy ne következzen be a közeljövőben ilyesmi, megírtuk ezt a szabályt, hogy nem lehet szövetketzni ilyen szervezettel. - mondta szigorúan az uralkodó.
- Ezt nekem senki nem mondta. A királyságot pedig régen elhagytam, mint a tagja. A szabályoknak nem kéne rám vonatkozni.
Rein meglepően felnőttesen beszélt. Habár nem csodálom, hiszen pár éve volt, hogy utoljára találkoztunk. Az iskolát is kijárta és egyetemet is kezdett.
A vita addig fajult, még a király két választási lehetőséget nem adott:
- Amennyiben nem akarod, hogy a katonák erőszakot alkalmazzanak rajtad két dolog közül választhatsz. - mondta a király gondterhelten. - Vagy harakirit követsz el, vagy pedig kimossák az agyadat. Asch adja át a döntésedet, miután levittek a fogdába.
A celláig néma csend volt. A katona bezárta az ajtót, engem pedig elráncigált magával. Addig-addig erősködött, még löktem rajta egy hatalmasat, ő pedig elájult. Visszarohantam a fogdához.
- Asch. - motyogta sírva. - A harakirit választom.
- Miért? - csattantam fel. - A másik is lehet jó megoldás. Ha nem is emlékszem rád összeismerkedhetünk újra.
- Azt nem bocsátom meg magamnak, ha elfelejtelek. - erősködött.
- Asch, kérem jöjjön az üzenettel a királyhoz. - szólítottak fel.
Rein hiába a rituális öngyilkosságot választotta, én a királynak az agymosást mondtam. És ez így is lett.
Másnap reggel egy laboratóriumba vitték, én pedig azt az utasítást kaptam, hogy kísérjem vissza Magyarországra.
Ahogy kikísérték a laborból egy teljesen más lány állt előttem. A haja inkább vöröses volt, mint lila és érdeklődve kacsintott mindenfelé.
- Rein, ugye emlékszel rám? - rohandtam elé.
- Soha életemben nem láttalak. - mért végig.
Abban a pillanatban a szívem darabokra tört és ordítani tudtam volna.
- Miért? Találkoztunk már? - fordult vissza.
- Egy gyerekkori barátod vagyok. Igaz, már régen nem találkoztunk. - hazudtam. - De a szüleid engem küldtek, hogy vigyelek haza.
Megragadtam a csuklóját, majd visszaindultunk. Reméltem, hogyha a házában meglátja a sok rólunk készült képet csak észheztér.

Néhány percig némán pislogtunk az ajtóban, amikor Tsuna sarkon fordult, majd magunkra hagyott minket.
- Neki meg mi baja? - nézett rám a vörös.
- Pakolni megy, mert holnap utazik haza.
- Miattam? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem. Csak egy hétig volt itt nálam. - sóhajtottam. - Már érzem a magány szagát...
Asch ledobta a cipőjét, majd elindult be a lakásba. Kicsit meglepődött, hogy mindent úgy hagytam, mint mielőtt elment. A konyhánál megtorpant, majd a falra bámult.
- Te megtartottad? - mutatott a szekrény melletti fotóra, ahol átöleljük egymást.
- Miért dobtam volna ki? - ráncoltam a homlokom.
- Hát... rondán elbántam veled. - sóhajtott.
- Figyelj, mutatok valamit.. - válaszoltam keserűen, majd a szobához vezettem.
Amint bepillantott a szobába félrenyelte a vizet és köhögni kezdett.
A falon különböző fotók voltak különböző méretben mindenfelé. Sőt az összes régi képünk kinn volt.. Azt hiszem teljesen megőrtültem, amikor Lysander harmadszor lelépett.
- Mi történik? - ugrott mögém Tsuna és karolt át hátúlról.
Asch rossz néven vette, így a saját szobája felé vette az irányt, ami jelzem, szintén ugyan úgy volt hagyva.
- Most egy jó ideig nem fog előjönni. - sóhajtottam. - Van időd a lelkem ápolására?
- Rád bármikor van időm. - vigyorgott a maffiózó.
Becsuktam a szoba ajtaját, majd leültünk az ágyra. Tsunát kicsit idegesítette, hogy mindenhonnan Asch vigyorgott rá, de beletörődött és elkezdte végighallgatni a mesémet.
Csak két dologról voltam képes beszélni. Arról, hogy mennyire fáj, hogy Lysander elhagyott és arról, hogy ezt a gyermekkori szerelmet nagy valószínűséggel senki nem fogja kiírtani.
- Felejtsd el azt a Lysandert.. - mosolygott Tsuna. - Koncentrálj a jelenre.
- Próbálok, de nem olyan könnyű. Egyszer megcsalt, egyszer átvágott és ráadásul még most is eldobott a karrierje miatt.
A bejárati ajtó szépen lassan kinyílt, majd Asch jelent meg elsötétült arccal.
- Hogy mit csinált? - kérdezte síri hangon.
- Igazán semmit.. - jelent meg egy vízcsepp a fejem fölött.
- Minek véded azt a kretént? - fintorodott el a vörös.
- Nem védem, csak... - motyogtam.
- A fenéket nem véded! - kiabált rám az Isten Tábornok
- Most miért ordibálsz vele? - pattant fel Tsuna. - Azért jöttél, hogy baszogasd?
- Majd pont neked mondom el, hogy miért jöttem. - lökte odébb a fiút.
- Asch... emlékszel arra, amit megbeszéltünk a másokkal való viselkedés kapcsán? - csóváltam a fejed.
- Igen, emlékszem. De utálom, ha megvédenek és szeretnek téged. - húzta el a száját.
- Jó kis barát vagy, mondhatom. - morgott a másik fiú.
- Te ezt nem értheted...
Tsuna megveregette a hátamat, majd ismét magunkra hagyott.
Nem tudtam mit mondjak, csak csendben ültem az ágyon és figyeltem, ahogy körbenéz a szobában. Néhány fotón megakadt a szeme, de nem tett szóvá semmit.
- Miért tűntél fel ilyen hirtelen? - törtem meg a kínos csendet.
- Majd elmondom, ha ez a Vongola maffiózó akárki hazament.. - mondta nyugodtabban, majd leült mellém az ágyra.
Egy ideig néztük csendben egymást, majd eldőltem és a plafont bámultam. Egyre jobban elhomályosult minden, majd hirtelen elaludtam.
Reggel a helyemen ébredtem szépen betakargatva.
- Ezt biztos csak álmodtam. - fogtam a fájó fejemet.
Körbepislogtam a szobába és fájdalommal a szívemben néztem végig a képeket a falon, majd kopogtak.
Tsuna belépett, majd letelepedett az ágyam szélére és szorosan átölelt.
- Nem akarok hazamenni. - motyogta alig hallhatóan.
- Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még. - mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Elvörösödött és amikor sikerült megemberelni magát felpattant, kihúzott az ágyból és elindult csomagokért.
- Kocsival jönnek értem. Kijössz velem a kapuba? - kérdezte.
- Persze. - válaszoltam, majd követtem.
Segítettem a csomagjait kicipelni, majd szomorúan néztük egymást. Egyikőnk sem akart hosszan búcsúzni, így amikor megjött a kocsi Tsuna gyorsan bedobált mindent, majd visszafordult hozzám.
- Hát, eljött az idő. - sóhajtott szomorúan.
- Hozzám bármikor visszajöhetsz. - ugrottam a nyakába, majd egy ölelés után elváltunk.
Belült az autóba, lehúzta az ablakot és sokáig integettünk egymásnak, utána üresen és lelketlenül indultam vissza a lakásba.
Nekiálltam összedobni magamnak valami reggelit, majd lépteket hallottam. Megfordultam és szemben állt velem Asch egy szál boxerben. Még nyúzott volt az alvástól és halványan mosolygott.
Hirtelen nagyon meglepődtem. Azt hittem, hogy csak álmodtam, hogy visszajött.
- Már csak ketten vagyunk? - nézett rám kérdően.
Bólintottam, majd neki adtam az én rántottámat és nekiálltam csinálni magamnak egy másikat.
Mikor végeztem leültem hozzá az asztalhoz, majd beszélgetni kezdtünk.
- Mi volt az, amit nem akartál Tsuna előtt elmondani? - kíváncsiskodtam.
- Kösd föl a gatyádat. - csóválta meg a fejét. - A király tudomást szerzett a Vongolás ügyeidről.
- És? - állt meg a villa a kezemben.
- Fel akarnak téged kötni, ugyanis megszegted azt a rendeletet, hogy nem szövetkezhetsz a maffiával.
- És azért jöttél, hogy te legyél a hóhérom? - kiabáltam rá.
- Eredetileg mást küldtek. - könyökölt le. - Elvállaltam helyette. Így megmenthetlek. - mosolyodott el.
- És Nataliával mi lesz? - nyeltem félre.
- Az esküvő után fél évvel elhagyott... - mondta keserűen.
- Sejtettem.. - rántottam meg a vállam.
- A te "férjedről" ne is beszéljünk.. Mióta él Kimlascában egy másik nővel?
- De mi Luke-kal sosem szerettük egymást. - motyogtam.
- Akkor minek jöttetek össze? - pattant fel, majd felborította a széket.
- Mert... - lehajtottam a fejem és teljesen vörös lettem. - Azért, mert féltékeny voltam. Annyira fájt.
- Mostmár itt vagyok, nyugodj meg. - lépett hozzám közelebb.
Szorosan magához húzott, majd lágyan megcsókolt mint régen.

A szalagavató mámoros emlékei után visszacsöppentünk a valóságba. Én elkezdtem szorgosan tanulni, hogy az új egyetemen jó benyomást kelthessek. Asch visszautazott Kimlascába, Lysander pedig elkezdte zenei karrierjét építeni. Először csak Nina támogatta, így minden nap el kellett viselnem, hogy a lakásunkban pöffeszkedik a kanapén. Olyankor inkább bevonultam a szobámba. Egyszerűen nem volt idegzetem ahhoz, hogy nézzem a mini-lolita sóvárgó szemeit.
Két év alatt Lysander összeszedett egy tényleges rajongótbort és nekiálltak Castiellel tagokat toborzni a zenekarba. Megalakult az első Lysander Ainswoth fanklub is. A lányok kikáltották, hogy Lys mindenkié. Egy ideig jól is ment a soruk, mégnem egy cég felfigyelt a fiúkra, így kiköltöztek Los Angelesbe. Onnantól kezdve a buzgó lánycsapat minden nap átjött hozzám, hogy fejleményeket kérjen róluk. Eleinte még jókedvűen és mosolyogva adtam át a különböző interjúk papírjait, koncert időpontokat és videók linkjeit, de eléggé hamar beleuntam ebbe.
Sosem voltam a távkapcsolatok híve és egy éve külön töltött idő alatt ismét eléggé elhidegültünk egymástól. A látszat természetesen megvolt, de az érzéseink már nem voltak olyan hevesek. Továbbra is emaileztük, mégnem a postán kaptam egy küldeményt. Lys küldte. Kibontottam a dobozt és különféle menő ruhák voltak benne. Pont az ízlésem. Hirtelen nagyon megörültem, fellobbant egy kicsi láng, hogy talán végre hazajönnek a fiúk, de a levél ami benne volt már lesokkolt. Egy egyszerű rövid kis szösszenet volt, ammi annyit tartalmazott, hogy soha többé nem fognak hazajönni. Mivel egy csodálatos lány vagyok ezért keressek magamnak egy barátot és legyek vele boldog.
Először mélységesen felháborodtam rajta, de igaza volt. Így tényleg nincs jövője a kapcsolatunknak. Az egyetemet nem akartam otthagyni, ha a diploma után költöztem volna a fiúk után addig az elhűles miatt tuti megutáltuk volna egymást.
Rosa és Leigh végleg kiköltöztek Kimlascába. Ritsu is, hiszen végül összejött a bátyámmal.
Barát híján állandóan otthon ücsörögtem. Az egyetlen szórakozásom az volt, hogy Yamamoto és Dino sokszor felhívott, vagy néha meglátogatott. A Morietti fiúk is párszor benéztek. Mindig jókat nevettünk, de a vége mindig vitába torkollott. Vittorio képtelen volt elfelejteni azt, hogy visszautasítottam, így ez a sérelme valamilyen úton-módon mindig a felszínre tört.
Egyik júliusi hétvégén különleges látogatóm volt.
Egy 19 év körüli srác állt az ajtóban. Borzos barna haja volt, és barna szemei. Az arca komolyságot sugározott, de a szempár akkor is mosolygott.
- Szia. - mosolyodott el.
- H-Hello. - pillantottam rá csodálkozva. - Mit szeretnél?
- Hozzád jöttem. - vigyorgott rám.
- Biztos összekeversz valakivel. - vakartam a tarkómat kínomban. - Nálam már évek óta nem járt senki.
- De én hozzád jöttem. Tudod.. Sawada Tsuna vagyok.
- Mi? - csattantam fel. - Tsuna egy alacsony kis mitugrász, aki mindenért hisztizik. Bár jobban megnézve tényleg hasonlítassz rá.
- Tényleg ilyen förtelmes voltam?
Beengedtem, majd megtudtam, hiogy egy maffiával kapcsolatos küúton van és szállást keres egy hétre. Mivel eléggé magányos voltam így odaadtam neki a vendégszobát. Az első délutánt azzal töltöttük, hogy a múltunkat meséltük egymásnak. Megtudtam, hogy hogyan lett maffiózó, ő pedig a szerencsétlen életemet a pasikkal. Asch Nataliával való házasságát, Armin nevetséges lelépését és Lysander zenei karrierjét is.
Az egyedüllét unalmas volt, így az együtt töltött napok gyorsan elteltek. Az utolsó közös délutánunkat töltöttük együtt, amikor váratlanul csengettek.
- Ki a fene lehet? - ráncoltam a homlokom. - Dino mindig szól mielőtt jön, Yamamoto is. Moriettiék pedig csak félévente jönnek.
- Nézd meg. - sóhajtott.
Felpattantam, majd az ajtóhoz léptem. Gyorsan kirántottam, majd a meglepettségtől be is csaptam magam előtt. Szuszogtam és kapkodtam a levegőt, majd erőt vettem magamon és beengedtem a kinn ácsingózó fiút.
- Na ki az? - kiabált ki Tsuna.
Nem válaszoltam, csak álltam és bámultam.
- Ő a pasid? - törte meg a csendet a váratlan vendég.
- Nem. Egy barátom. Japánból jött.
- Na, ki jött? - lépett Sawada közelebb.
- A volt barátom. - motyogtam halkan.
- Melyik szemét? A cserbenhagyós vagy a megcsalós?
- Asch... - motyogtam lesütött szemekkel, majd lefogtam az épp verekedni készülő Tsunát. - Gyere be, nem fogunk megenni.

Sziasztok!
Ma mikor felmentem és megnéztem a blogot, akkor ez fogadott:
1. Milyen bolygóról érkezett Rein? - Aldurant
2. Milyen kapcsolat van Lysander és Asch között? - Lysander Asch másolata
3. Mi Lysander vezetékneve? - Ainsworth
5. Hogy hívják Asch feleségét? -  Natalia
6. Mi a három Morietti fiú neve? - Vittorio, Nario, Raimondo
7. Hogyan kerül Rein a Variába? - Squalo végrendelete az, hogy csatlakozzon
8. 8. Ki Tsuna? - A vezető maffiacsalád, a Vongola vezetője
9. Mi Dino igazi neve? - Valentino
10. Mi Kimlasca királyának a neve? - Ingobert

Sziasztok. Mivel az oldal lassan eléri a húszezres olvasottságot, elindítok egy játékot.
Nincsen konkrét határidő, akkor lesz a sorsolás, amikor elérjük a húszezret.
Az alábbi kérdésekre kell helyesen válaszolni:
1. Milyen bolygóról érkezett Rein?
2. Milyen kapcsolat van Lysander és Asch között?
3. Mi Lysander vezetékneve?
5. Jogy hívják Asch feleségét?
6. Mi a három Morietti fiú neve?
7. Hogyan kerül Rein a Varába?
8. 8. Ki Tsuna?
9. Mi Dino igazi neve?
10. Mi Kimlasca királyának a neve?
A helyes megfejtők között lesz at, aki megnyeri az általa kiválasztott masnit a Rie masni kínálatából.
A megfejteseket a baiklaris@gmail.com címre küldjétek.

Sziasztok!
Megérkezett sokak nagy kedvence, Lysander is.
Mivel tudom, hogy Nándinak is ő a kedvence és azt szerette volna, hogy valahogy így végződjön, ezért ezt is felírhatja a karácsonyi listájára. Legfőképpen neki ajánlom :)


Sulikezdésre költöztem vissza a barátaimmal. Az első nap már kiszúrta a szemem, hogy valami megváltozott. Castiel örömmel találkozgatott ismét Deborah-val és el is lógtak. Nataniel visszatért a dossziékhoz a DÖK-be, ahol Melody boldogan fogadta. Alexyék ugyan nem költöztek haza, de lett egy új padtársam, Doxy személyében.
Az első napomon bután bámulva álltam az ajtóban, amikor egy kék hajú lány ugrott a nyakamba.
- Rein! Ezer éve nem láttalak. - mosolygott.
- Az biztos. Mert nem tudom ki vagy. - pislogtam értetlenül.
- Doxy.. Tudod.. a padtársad. - pillantott rám szomorkásan.
- Öhh.. akkor te vagy Dimitry barátnője.
- Igen. A legjobb barátnőd. - nézett rám bizakodóan.
- Bocsáss meg nekem. Neked az illúziómmal sikerült összebarátkoznod. - vakargattam a tarkómat és kínomban vigyorogtam.
- Sebaj. - ragadta meg a kezem, majd berángatott az osztályba.
Kedves és könnyen barátkozó lány volt, így hamar kinyíltam előtte és bármiről tudtunk beszélgetni. Megtudtam, hogy hozzám hasonlóan ő is utálja Müllert, viszont Charlotte-tal eléggé jól kijön.
- Igaziból is Asch-sal jársz? - kíváncsiskodott.
- Nem. Ami azt illeti, ő az exem. - sóhajtottam szomorúan. - Neki most van barátnője. Nekem valójában tetszik egy Xanxus nevű srác, de ő Olaszországban él.
- Idehaza tetszik valaki?
- Sajnos igen. - eresztettem el egy fájdalmas sóhajt. - Lysander.
- De neki nem Ritsu a barátnője? - kérdezte meglepetten.
- De. Nem is tervezem, hogy közéjük álljak.
Az idő ólomlábakon haladt, mire eljutottunk a végzősök báljához. Doxy elkísért ruhapróbára, mert neki volt tapasztalata. Mint megtudtam, ő tavaly táncolt Dimitryvel. Kinéztem egy gyönyörű fehér ruhát magamnak és onnantól fogva magamnak kezdtem el a pénzt gyűjtögetni.
A szalagavató előtt két nappal valaki dörömbölt az ajtómon. Sietve kinyitottam, majd Ritsut pillantottam meg, aki kétségbeesetten sírt a küszöb túloldalán.
- Mi a baj? - kérdeztem meglepetten, majd átöleltem a zokogó lányt.
- Lys-Lysander..
- Mi van Lys-zel? - próbáltam kiszedni belőle, mert nem tudott rendesen beszélni a sírástól.
- Szakított... Lysander szakított velem miattad! - kiabált az arcomba.
- Micsoda? - kaptam fel a fejem és a meglepettségtől hanyattestem.
Ritsu felhúzott a földről és bármi zokszó és szidás nélkül elmesélte, hogy Lys elméletileg ráébredt arra, hogy mégsem kellett volna engem otthagyni.
- Beszélek vele és észheztérítem. - nyugtattam a még mindig pityergő lányt.
- Ez nem fog menni. - tette le a poharat. - Lys engem már két éve nem szeret. Tudom, hogy csak azért van mellettem, mert aggódik miattam.
- Tuti, hogy szeret! - kiabáltam a barátnőmre. - Csak.. biztos egy hirtelen fellángolás, hogy megjelentem a semmiből.
- Már korábban elmondta nekem. Emlékszel arra, amikor a bátyáddal csókolóztam a kanapén? - bólintottam a kérdésére válaszul, mire folytatta. - Az előtt nem sokkal tudtam meg, hogy ő téged szeret.
- Ritsu. Ne add fel! - ragadtam meg a kezeit. - Vissza tudod hódítani.
- Nem. Tudod, nem is akarom. - sóhajtott lemondóan. - Tudom, hogy mióta szeretitek egymást. Amúgy is jogtalanul vettem el tőled.
Még elidőztünk kicsit, majd hat óra tájban távozott teljesen megnyugodva, én viszont eléggé kellemetlenül éreztem magamat.
A távozása után ne sokkal Lys is kopogtatott az ajtón.
- Szia. - mosolygott halványan.
Üdvözlésként bólintottam, majd a kanapéra mutattam, hogy üljön le mellém. Három érzés kavargott bennem. Az első és a legerősebb a boldogság volt, a második az, hogy rettenetesen sajnáltam Ritsut, hogy Lys két éven keresztül csak áltatásként volt vele, sajnos egy kicsi káröröm is volt bennem. Úgy éreztem, hogy "haha végre visszakapom azt, amit jogtalanul elvettél tőlem".
- Újrakezdjük? - fordult felém Lys. - Tudom, hogy hirtelen jött, de én szeretném. Tudod mióta várok rád?
- Nehéz. Baromira nehéz. - pillantottam rá szomorkásan.
- Ritsut sajnálod?
Bólintottam, majd átöleltem a párnát és elgondolkodva bambultam előre. Erős karok húzták ki az említett tárgyat a szorításomból, majd magához vont. Szótlanul hallgattam a szíve dobogását sé éreztem, hogy az enyém is felerősödik és minduntalan keservesen Lys után kalapál.
- Akkor megpróbáljuk? - kérdezte mégegyszer.
- Adj egy kis gondolkodási időt. - erőltettem magamra egy röpke mosolyt.
- Rendben. - vigyorgott rám. - A szalagavatóig mondd el. Ha igen, akkor táncolj velem.
Bólintottam, mire felállt és egy apró csókot nyomott a homlokomra és távozott. Kissé magambaroskadva ültem a kanapén.
- Egy napom van dönteni. - morfondíroztam magamban.
Ahogy gondolkodtam és pityeregtem el is nyomott az álom. Szerencsére másnap nem volt iskola, így nyugodtan átaludhattam az egész délelőttöt.
A mobilom idegesítő csörgésére ébredtem. Felvettem és egy irritáló hang ordított a fülembe.
- Rein! Mi a fenéért nem vetted fel? - kiabált továbbra is.
- Tekerd már lejjebb magadon a hangerőt, vagy nyomd meg a fejeden levő "off" gombot. - morogtam. - Amúgy ki a rák vagy?
- Meg sem ismered a bátyád hangját? kérdezte sértődötten.
- Ja, bocsi. - válaszoltam égő fejjel. - Mi a helyzet?
- Rohadtul boldog vagyok! - üvöltött méghangosabban a telefonba. - Két év után végre Ritsu igent mondott.
- Micsoda?!
- Már egy ideje fűztem, hogy jöjjön velem össze, de mindig visszautasított Lysander miatt. Most, hogy szakítottak beadta a derekát. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Megengedte az igazgatóság, hogy vele táncoljak a végzősök bálján.
A beszélgetés végére tudtam, hogy igen fogok mondani Lysandernek. Teljesen biztos voltam benne, így zsebretettem a gyűjtött pénzemet, majd rohantam a szalonba a ruháért.
Végül elérkezett a szalagavató napja. Végzősök fel-alá rohangáltak mindenfelé, csak Lysandert nem találtam sehol sem. Bementem az öltözőbe, majd több lány segítségével felvettem a gyöngyörű keringőruhát, majd a fiú keresésére indultam. Sehol nem találtam, így idegesen ücsörögtem a folyosón.
- Lyst várod? - hallottam egy ismerős hangot.
- Igen. - fordítottam felé a tekintetem. - Amúgy ti mióta vagytok együtt?
Asch volt az, Nataliával karöltve. A lány is egy csodaszép ruhát viselt, nagyon jól mutattak együtt.
- Még Kimlascában házasodtunk össze. - válaszolt a lány és a vörös kezét szorongatta.
- Lys elment, hogy lerendezze a dolgokat. - mosolygott rám Asch, terelve a témát. - Tudod, amikor olvassák fel a párokat, a te neved mondják, ne Ritsuét.
- Miért ilyen magabiztos? - vontam fel a szemöldököm.
- Én mondtam el. - vigyorgott a másik oldalról a bátyám.
- Te ostoba másolat. - fintorgott Asch, majd távoztak.
Felszólították az osztályokat, hogy álljanak sorba. Idegesen ácsingóztam és aggódtam, hogy hol van az az idióta.
- Rein fon Fabre és párja, Lysander Ainsworth. - olvasta fel az igazgatónő.
A fiú hirtelen a semmiből termett mellettem és kivezetett a színpadra. Szerencsére a próbán minden lehetséges helyen gyakoroltam egy másik sráccal a keringőt, így ez sem okozott gondot.
Leoltották a fényeket, majd megszólalt egy halk zene, ami nem volt más, mint Enyától az Only Time.  Lys egész tánc alatt mosolygott rám, majd az egyik pillanatban közelebb hajolt hozzám.
- Na, akkor újrakezdjük?
- Igen. - húztam mosolyra a számat.
- Ez nem olyan volt, mintha a kezed kértem volna meg? - nevetgélt halkan a fiú.
- Majd annak is eljön az ideje.
Balra pillantottam, majd megláttam a legjobb barátnőmet és a bátyámat önfeledten táncolni. Tudtam, hogy egy nagyon jó döntést sikerült hozni életemben először.
A gyönyörű fények, a szívet könnyedén megérintő zene, és Lysander csodálatos szemei elvarázsoltak. Úgy éreztem magam, mint egy mesés álomban, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ez a valóság.

Négy hónap telt el, mióta visszaköltöztem Magyarországra. Yamamoton kívül senkiről nem hallottam. Néha- néha beugrott Dino, ha a közelben volt.
Szerencsére sikerült belerázódnom a régi életembe és újre beülni az iskolapadba két év után. Nagyon sokat kellett bepótolnom és tanulnom is, elvégre ez volt a végzős évem.
Pasi híján nem léptem fel a végzősök bálján, csak a szalagtűzésen vettem részt. Doxyval az oldalamon álltam és mosolyogtam az osztályom többi vidám tagjára is.
Apropó.. a lányt szeptember első napján ismertem meg, amikor a nyakamba ugrott, én pedig nem tudtam semmiről. Mint kiderült, ez Vittorio illúziója volt, ugyanúgy, mint a levelező tagozaton megírt dolgozataim is. Amint feladtam őket postára, a levelek eltűntek. Doxy a hamis énemmel barátkozott össze, aki a Vittorio által készített Asch-sal volt együtt. Mókás volt belegondolni az egészbe és látni a többiek megdöbbent arcát, mikor meglátták a vöröst Nataliával karöltve, engem pedig a rövid hajammal. Tény, hogy mielőtt eljöttem hosszabb volt, de a vágás óta így is sokat nőtt.
Karácsony már a sarkunkon taposott, így volt húzás az osztályban. Majdnem körbefostam a derekam, mikor legláttam, hogy a kicsi cetlin Mr. Faraize neve áll. Nem elég, hogy tanár és alig ismerem, eltelt két év, mióta utoljára láttam, így még nehezebb volt neki ajándékott venni. Végül elhatároztam, hogy veszek neki valami olcsó bort, egy doboz édességet, aztán csókolom.
El is érkezett az ajándékozás napja. Idén valahogy hosszabb volt a tanítás, így még december 22-én a suliban rohadtuk, igaz csak az osztálykarácsonyok voltak. Névsor szerint nekiállt mindenki odaadni az ajándékát. Kicsit égett a fejem, amikor nekem kellett átadnom, de a Fura izé örült neki, így semmi gond nem volt az egésszel.
Engem Lysander húzott és életem egyik legjobb ajándékát kaptam tőle. Odalépett hozzám egy állathordozóval, mint kinyitotta az ajtaját. Odabenn egy aprócska fehér nyúl pislogott rám ijedten. Benyúltam érte, ő pedig szépen engedelmesen a tenyeremre ült. Szimatolt egyet a levegőbe, majd amikor megpillantotta a rengeteg embert, kiugrott a kezemből és visszaszaladt a hordozóba.
- A kellékeket a nap folyamán odaadom. - mosolygott rám Lys.
- Igazán nem kellett volna. - öleltem át.
- Semmiség. Már két és fél éve magányos vagy.
- Ugyan. - ráncoltam a homlokom.
Utána következett a kollektív zabálás. Jóllaktunk a rengeteg behozott sütiből és kajából. Faraize rendelt négy hatalmas pizzát is az osztály részére.
Igazán mókás volt nézni azt, ahogy Amber haldoklott a chilitől, miközben a pincsikutyái vízért rohangáltak fel-alá az iskolában. Rosa magára öntött valami gusztustalan szószt, amit végül nekem kellett kisikálni a lánywc-ben, Doxy pedig elvágta az ujját a torta felvágása közben.
Kicsit defektesen indult a karácsony, de megmaradt vicces emléknek. Sikerült mókás képeket is csinálni, amiket másnap előhívattam egy drogériában és kitettem otthon a falra.
A nyuszit Usaginak neveztem el. Végtére is voltam annyira fantáziadús, hogy a 'nyúl' szót lefordítottam japánra és megkapta azt névnek. Komolyan mondom, Lysander kitett magáért. Tudtam, hogy tenyésztenek nyulakat, de meglepődtem, hogy annyit, hogy ajándékozni is tudott belőle.
December 23-a volt, este. Megszokottan egyedül üldögéltem a szobámban a kicsi jövevénnyel és rajzolgattam. A napokban mindenki nagyon elfoglalt volt. Lysander és Ritsu elutaztak a lány nagyszüleihez Ráckevére, Asch és Natalia pedig látogatást tettek Kimlascában. Castiel általában Deborah koncertjein leledzett, a többiekkel pedig nem ápoltam már, vagy még annyira jó viszonyt, hogy a karácsonyt együtt töltsük. Már teljesen bedepiztem egyeül. Nem voltam túlzottan szociális ember, de untam az egyedüllétet. 10 óra tájban Usagit eltettem a helyére, én pedig aludni mentem.
Reggel hiába kacsingatott rám a szoba túloldaláról egy karácsonyfa, mégsem volt meg a hangulatom. Nem az ajándékok hiányoztak alóla, hanem a barátaim.
Nagynehezen kikászálódtam, majd embert varázsoltam magamból. A reggeli készítése közben csengettek. Rohantam ajtótnyitni, majd a hidegben ácsingózó Josh nyakába vettettem magam.
- Boldog Karácsonyt. - mosolygott, majd átnyújtott egy kicsi dobozt.
- Köszönöm. - vigyorogtam és betessékeltem.
Leült az ebédlőben és ő is kapott a reggeliből. Később Edward és Kevin is betoppantak. Szerencsére elegendő kenyerem és szalámim volt, így ők is ehettek a szegényes reggeliből. Sajnos nem sokáig tudtak maradni, mert a kicsi szállodához tartottak. Karácsonyra való tekintettel mentek kitakarítani és az anyukájukat szülinapa és karácsony alkalmából felköszönteni. Végül rámhagyták a mosatlant és a sok jókívánságot és mentek a dolgukra.
Nem sokkal később a Morietti család oszlopos tagjai is becsörtettek az ajtón és leraktak mindent a fa alá, Nario pedig a wc-be. Utána fél órát szabadkozott és elmesélte, hogy valami borzasztó kaját evett reggel, ami nagyvalószínűséggel romlott is volt. Távozásuk után nagyjából fél órát szellőztettem, hogy elűzzem a csöppet sem karácsonyi hangulatot idéző szagot.
Mikor végeztem a lakás rendbetevésével, eldöntöttem, hogy sétálni megyek. Megetettem a nyuszit, majd felkaptam a kabátom és a bakancsom és nekivágtam az útnak. Idén végre fehér volt a karácsony és be is ázott a csizmám. Néhány még éppen nyitvatartó boltból vásároltam pár szükséges ételt és apróságokat, amikkel az esedékes többi látogatót meg tudom kínálni.
Mikor a postaládámra pillantottam, megláttam, hogy járt erre a postás. Egy karácsonyi küldemény volt Yamamoto-tól, amiben elmeséli a baseballos győzelmeit és emellett még kellemes ünnepeket is kíván. A másik viszont meglepett. Angliából küldték, nem más, mint Armin.

Kedves Rein,
Bocsáss meg, hogy eltűntünk és magadrahagytunk. Tudom, hogy borzasztó döntés volt. Sokáig kellett nekem is küzdenem az érzéseimmel és a fiúkkal, mert állandóan haza akartam szökni.
Remélem már sikerült magadnak barátot találnod, hiszen eltelt már kettő év. Amilyen gyönyörű lány vagy, biztos döglenek utánad a pasik.
Na, nem is tépem tovább a számat, nem akarok lyukat beszélni (ill. írni) a hasadba, csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni.
Nemsokára találkozunk.
Armin.

Jó érzés volt olvasni a levelét, annak ellenére, hogy sokszor úgy éreztem, hogy elfelejtett teljesen. Az utolsó mondatát akaratlanul is elolvastam többször, abban a reményben, hogy tényleg igazat mond.
A ládában volt még egy aprócska cetli is, amin az állt, hogy délután négyre legyek ott a megszokott Rivendicativa rejtekhelyen.
Dél volt, így nekiáláltam kaját csinálni, utána még gépeztem egy kicsit, majd összekaptam magam és indultam a megbeszélt helyre. Út közben jónéhányszor eltaknyoltam a hó által elrejtett gyökerekben. Az erdő pompázott a fehér hótól. Igaz, hogy kopár volt, de most valahogy mégis életet sugárzott. Néhány kismadár csiripelt az ágon és a Nap még elég erősen sütött ahhoz képest, hogy ilyenkor már régen sötétedett.
A kisházat hamar megpillanottam, - vagyis inkább meghallottam - mert a srácok a kertben rohangásztak, hógolyóztak és kiabáltak. Lysander Ritsut fürdette a hóban, Castiel hóember épített Natanielből, Melody pedig rémülten figyelte a folyamatot. Odarohantam hozzájuk, majd mindegyiket sorban átöleltem. Nagyon örültem, hogy mégsem hagyott cserben mindenki. Egyetlen egy hiányérzetem volt, Asch.
A kisházban Rosa és Leigh fogadtak, akik a kezembenyomtak mégegy levelet. Semmi címzés nem volt rajta, de amikor kinyitottam, egyből ráismertem, hogy ez a vörös írása volt.

Drága szeretett Reinem,
Sajnálom, hogy a karácsonyt nem tölthetem veled, de másképpen alakult az életem.
Emlékszem, hogy régen megkértem a kezed, és hihetetlenül boldog voltam, de nem sokkal a harcok után Natalia meglátogatott és emlékeztetett egy régi fogadalmamra, hogy feleségül fogom venni. Te pedig tudod, hogy mennyire utálok megszegni bármilyen ígéretet. Egyáltalán nem akartam veled kitolni, mert én akkor is és most is téged szeretlek.
Idén karácsonyra hazautaztunk, hogy ne okozzak neked mégtöbb gondot, mert tudom, hogyan érzel Xanxus iránt.
Nem hiszem, hogy az életben már valaha is találkozunk. Elhatároztam, hogy többet nem kerülök az utadba, hogy ne okozzak neked mégtöbb gondot és fájdalmat.
Nem akartam a levelemmel ünneprontó lenni, csak tudatni szerettem volna veled, hogy oka volt annak, amit tettem és nem akartalak megbántani.
Kellemes Karácsonyt!
Asch a véres.

Miután elolvastam a levelet szomorúan rogytam az egyik székre, majd a fejemet az asztalra csaptam. Rosa átölelt, de nem szólt semmit. Éreztem, hogy tudja, mi áll a levélben. Ők végtére is tudják, hogy mi történt a környéken még én távol voltam. Eltettem a levelet, majd megembereltem magam és vidáman csatlakoztam a kinn ökörködő barátaimmal. Egészen éjfélig bohóckodtunk, majd Castiel hazakísért, hogy ne kelljen egyedül barangolnom a sötétben.
Beléptem az ajtón, majd fáradtan ledobtam a cuccaimat. Sűrű bocsánatkérések közepette megetettem Usagit és egy kiadós simogatást is kapott. Felmentem a szobámba, majd felkapcsoltam a villanyt. Megakadt a lélegzetem, amikor megpillantottam a fa alatt ülő embert. Igaz, hogy háttal volt és a hóesést nézte, de könnyen felismertem.
- A-Armin. - motyogtam.
- Rein! - pattant fel a székből, majd elpirulva felém rohant.
- Köszönöm. Annyira örülök, hogy itt vagy. - szorítottam magamhoz.
- Olyan hosszú volt ez a két év. - motyogta.
- Tudom. - sóhajtottam. - De végre itt vagy.
A karácsony estét csendben töltöttük el, egymás mellett ücsörögtünk az ablakban és a hóesést néztük. Végig egymást ölelgettük, apró csókokkal halmoztuk el egymást. Kellemes melegség járta át a lakást. Megkaptam a legjobb ajándékot, amire valaha is vártam.
Végül sikerült leérettségiznem és az egyetemre is felvettek, ahova korábban jelentkeztem.
Ahogy Asch megírta a levelében, vele már soha többet nem találkoztam, de Luke sokszor elmesélte egy-egy hőstettét. Ami a bátyámat illeti, végre szerelmet vallott Tearnek hosszú évek után.
Az iskola végeztével Leigh és Rosa megtartották az eljegyzésüket, ahogy Lysander és Ritsu is.
Castiel és Deborah végül szakítottak, mert a lány elérte amit akart. Cast hoppon maradt, de az egyetemen megismerkedett egy rocker lánnyal, akivel néha-néha összejárnak iszogatni.
Nataniel vágya teljesült, ugyanis kijutott Svájcba, álmai egyetemére, ahova sikerült bejuttatni a barátnőjét, Melodyt is. Igaz, hogy a fiú szalagavatóján szakítottak, de végül megbékéltek és Mel is megváltozott, megkomolyodott.
Yamamoto megnyerte az egyik országos baseball versenyt, így egy újabb serleg díszelgett a szekrényében. Továbbra is folytatta a maffiaéletet a többiekkel, akik semmit nem változtak.
Ami Xanxust illeti, nehézkesen, de próbál belerázódni egy hétköznapi ember életébe, én pedig újdonsült Varia-tagként gyakorlom a vészhelyzeteket pillanatok alatt orvosolni.
Armin visszaköltözött Angliából és magával hozta Alexyt és Kentint. Közösen béreltünk egy házat, ami mindig tele volt vidám nevetéssel és szeretettel. A barátaink előszeretettel látogattak minket, mert mindig nyugalmat találtak nálunk.