Négy hónap telt el, mióta visszaköltöztem Magyarországra. Yamamoton kívül senkiről nem hallottam. Néha- néha beugrott Dino, ha a közelben volt.
Szerencsére sikerült belerázódnom a régi életembe és újre beülni az iskolapadba két év után. Nagyon sokat kellett bepótolnom és tanulnom is, elvégre ez volt a végzős évem.
Pasi híján nem léptem fel a végzősök bálján, csak a szalagtűzésen vettem részt. Doxyval az oldalamon álltam és mosolyogtam az osztályom többi vidám tagjára is.
Apropó.. a lányt szeptember első napján ismertem meg, amikor a nyakamba ugrott, én pedig nem tudtam semmiről. Mint kiderült, ez Vittorio illúziója volt, ugyanúgy, mint a levelező tagozaton megírt dolgozataim is. Amint feladtam őket postára, a levelek eltűntek. Doxy a hamis énemmel barátkozott össze, aki a Vittorio által készített Asch-sal volt együtt. Mókás volt belegondolni az egészbe és látni a többiek megdöbbent arcát, mikor meglátták a vöröst Nataliával karöltve, engem pedig a rövid hajammal. Tény, hogy mielőtt eljöttem hosszabb volt, de a vágás óta így is sokat nőtt.
Karácsony már a sarkunkon taposott, így volt húzás az osztályban. Majdnem körbefostam a derekam, mikor legláttam, hogy a kicsi cetlin Mr. Faraize neve áll. Nem elég, hogy tanár és alig ismerem, eltelt két év, mióta utoljára láttam, így még nehezebb volt neki ajándékott venni. Végül elhatároztam, hogy veszek neki valami olcsó bort, egy doboz édességet, aztán csókolom.
El is érkezett az ajándékozás napja. Idén valahogy hosszabb volt a tanítás, így még december 22-én a suliban rohadtuk, igaz csak az osztálykarácsonyok voltak. Névsor szerint nekiállt mindenki odaadni az ajándékát. Kicsit égett a fejem, amikor nekem kellett átadnom, de a Fura izé örült neki, így semmi gond nem volt az egésszel.
Engem Lysander húzott és életem egyik legjobb ajándékát kaptam tőle. Odalépett hozzám egy állathordozóval, mint kinyitotta az ajtaját. Odabenn egy aprócska fehér nyúl pislogott rám ijedten. Benyúltam érte, ő pedig szépen engedelmesen a tenyeremre ült. Szimatolt egyet a levegőbe, majd amikor megpillantotta a rengeteg embert, kiugrott a kezemből és visszaszaladt a hordozóba.
- A kellékeket a nap folyamán odaadom. - mosolygott rám Lys.
- Igazán nem kellett volna. - öleltem át.
- Semmiség. Már két és fél éve magányos vagy.
- Ugyan. - ráncoltam a homlokom.
Utána következett a kollektív zabálás. Jóllaktunk a rengeteg behozott sütiből és kajából. Faraize rendelt négy hatalmas pizzát is az osztály részére.
Igazán mókás volt nézni azt, ahogy Amber haldoklott a chilitől, miközben a pincsikutyái vízért rohangáltak fel-alá az iskolában. Rosa magára öntött valami gusztustalan szószt, amit végül nekem kellett kisikálni a lánywc-ben, Doxy pedig elvágta az ujját a torta felvágása közben.
Kicsit defektesen indult a karácsony, de megmaradt vicces emléknek. Sikerült mókás képeket is csinálni, amiket másnap előhívattam egy drogériában és kitettem otthon a falra.
A nyuszit Usaginak neveztem el. Végtére is voltam annyira fantáziadús, hogy a 'nyúl' szót lefordítottam japánra és megkapta azt névnek. Komolyan mondom, Lysander kitett magáért. Tudtam, hogy tenyésztenek nyulakat, de meglepődtem, hogy annyit, hogy ajándékozni is tudott belőle.
December 23-a volt, este. Megszokottan egyedül üldögéltem a szobámban a kicsi jövevénnyel és rajzolgattam. A napokban mindenki nagyon elfoglalt volt. Lysander és Ritsu elutaztak a lány nagyszüleihez Ráckevére, Asch és Natalia pedig látogatást tettek Kimlascában. Castiel általában Deborah koncertjein leledzett, a többiekkel pedig nem ápoltam már, vagy még annyira jó viszonyt, hogy a karácsonyt együtt töltsük. Már teljesen bedepiztem egyeül. Nem voltam túlzottan szociális ember, de untam az egyedüllétet. 10 óra tájban Usagit eltettem a helyére, én pedig aludni mentem.
Reggel hiába kacsingatott rám a szoba túloldaláról egy karácsonyfa, mégsem volt meg a hangulatom. Nem az ajándékok hiányoztak alóla, hanem a barátaim.
Nagynehezen kikászálódtam, majd embert varázsoltam magamból. A reggeli készítése közben csengettek. Rohantam ajtótnyitni, majd a hidegben ácsingózó Josh nyakába vettettem magam.
- Boldog Karácsonyt. - mosolygott, majd átnyújtott egy kicsi dobozt.
- Köszönöm. - vigyorogtam és betessékeltem.
Leült az ebédlőben és ő is kapott a reggeliből. Később Edward és Kevin is betoppantak. Szerencsére elegendő kenyerem és szalámim volt, így ők is ehettek a szegényes reggeliből. Sajnos nem sokáig tudtak maradni, mert a kicsi szállodához tartottak. Karácsonyra való tekintettel mentek kitakarítani és az anyukájukat szülinapa és karácsony alkalmából felköszönteni. Végül rámhagyták a mosatlant és a sok jókívánságot és mentek a dolgukra.
Nem sokkal később a Morietti család oszlopos tagjai is becsörtettek az ajtón és leraktak mindent a fa alá, Nario pedig a wc-be. Utána fél órát szabadkozott és elmesélte, hogy valami borzasztó kaját evett reggel, ami nagyvalószínűséggel romlott is volt. Távozásuk után nagyjából fél órát szellőztettem, hogy elűzzem a csöppet sem karácsonyi hangulatot idéző szagot.
Mikor végeztem a lakás rendbetevésével, eldöntöttem, hogy sétálni megyek. Megetettem a nyuszit, majd felkaptam a kabátom és a bakancsom és nekivágtam az útnak. Idén végre fehér volt a karácsony és be is ázott a csizmám. Néhány még éppen nyitvatartó boltból vásároltam pár szükséges ételt és apróságokat, amikkel az esedékes többi látogatót meg tudom kínálni.
Mikor a postaládámra pillantottam, megláttam, hogy járt erre a postás. Egy karácsonyi küldemény volt Yamamoto-tól, amiben elmeséli a baseballos győzelmeit és emellett még kellemes ünnepeket is kíván. A másik viszont meglepett. Angliából küldték, nem más, mint Armin.

Kedves Rein,
Bocsáss meg, hogy eltűntünk és magadrahagytunk. Tudom, hogy borzasztó döntés volt. Sokáig kellett nekem is küzdenem az érzéseimmel és a fiúkkal, mert állandóan haza akartam szökni.
Remélem már sikerült magadnak barátot találnod, hiszen eltelt már kettő év. Amilyen gyönyörű lány vagy, biztos döglenek utánad a pasik.
Na, nem is tépem tovább a számat, nem akarok lyukat beszélni (ill. írni) a hasadba, csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni.
Armin.

Jó érzés volt olvasni a levelét, annak ellenére, hogy sokszor úgy éreztem, hogy elfelejtett teljesen.
A ládában volt még egy aprócska cetli is, amin az állt, hogy délután négyre legyek ott a megszokott Rivendicativa rejtekhelyen.
Dél volt, így nekiáláltam kaját csinálni, utána még gépeztem egy kicsit, majd összekaptam magam és indultam a megbeszélt helyre. Út közben jónéhányszor eltaknyoltam a hó által elrejtett gyökerekben. Az erdő pompázott a fehér hótól. Igaz, hogy kopár volt, de most valahogy mégis életet sugárzott. Néhány kismadár csiripelt az ágon és a Nap még elég erősen sütött ahhoz képest, hogy ilyenkor már régen sötétedett.
A kisházat hamar megpillanottam, - vagyis inkább meghallottam - mert a srácok a kertben rohangásztak, hógolyóztak és kiabáltak. Lysander Ritsut fürdette a hóban, Castiel hóember épített Natanielből, Melody pedig rémülten figyelte a folyamatot. Odarohantam hozzájuk, majd mindegyiket sorban átöleltem. Nagyon örültem, hogy mégsem hagyott cserben mindenki. Egyetlen egy hiányérzetem volt, Asch.
A kisházban Rosa és Leigh fogadtak, akik a kezembenyomtak mégegy levelet. Semmi címzés nem volt rajta, de amikor kinyitottam, egyből ráismertem, hogy ez a vörös írása volt.

Drága szeretett Reinem,
Sajnálom, hogy a karácsonyt nem tölthetem veled, de másképpen alakult az életem.
Emlékszem, hogy régen megkértem a kezed, és hihetetlenül boldog voltam, de nem sokkal a harcok után Natalia meglátogatott és emlékeztetett egy régi fogadalmamra, hogy feleségül fogom venni. Te pedig tudod, hogy mennyire utálok megszegni bármilyen ígéretet. Egyáltalán nem akartam veled kitolni, mert én akkor is és most is téged szeretlek.
Idén karácsonyra hazautaztunk, hogy ne okozzak neked mégtöbb gondot, mert tudom, hogyan érzel Xanxus iránt.
Nem hiszem, hogy az életben már valaha is találkozunk. Elhatároztam, hogy többet nem kerülök az utadba, hogy ne okozzak neked mégtöbb gondot és fájdalmat.
Nem akartam a levelemmel ünneprontó lenni, csak tudatni szerettem volna veled, hogy oka volt annak, amit tettem és nem akartalak megbántani.
Kellemes Karácsonyt!
Asch a véres.

Miután elolvastam a levelet szomorúan rogytam az egyik székre, majd a fejemet az asztalra csaptam. Rosa átölelt, de nem szólt semmit. Éreztem, hogy tudja, mi áll a levélben. Ők végtére is tudják, hogy mi történt a környéken még én távol voltam. Eltettem a levelet, majd megembereltem magam és vidáman csatlakoztam a kinn ökörködő barátaimmal. Egészen éjfélig bohóckodtunk, majd Castiel hazakísért, hogy ne kelljen egyedül barangolnom a sötétben.
Beléptem az ajtón, majd fáradtan ledobtam a cuccaimat. Sűrű bocsánatkérések közepette megetettem Usagit és egy kiadós simogatást is kapott. Felmentem a szobámba, majd felkapcsoltam a villanyt. Megakadt a lélegzetem, amikor megpillantottam a fa alatt ülő embert. Igaz, hogy háttal volt és a hóesést nézte, de könnyen felismertem.
- X-Xanxus. - motyogtam.
Felállt a székből, majd odalépett hozzám. Nem szólt semmit, csak némán átölelt és a hátamat simogatta.
- Miért? Miért jöttél el? - kérdeztem csodálkozva.
- Szerinted hagyom sínylődni karácsony napján azt a lányt, akit szeretek? Talán nem örülsz nekem?
- De örülök, csak nagyon megleptél. - kapaszkodtam az ingjébe.
- Az a hülye baseballos gyerek is akart jönni, de én kettesben akartam veled lenni. - ásított.
- Miért akarsz te velem karáncsonyozni, amikor semmi nincs is köztünk? - vontam fel a szemöldököm. - Amióta vége lett a harcoknak nagy ívben leszartál.
- Na idefigyelj. - megfogta a vállam, majd a falnak lökött. - Lászik, hogy még mindig semmit nem tudsz rólam. Ha kell sokadjára is elmondom, hogy szerelmes vagyok beléd és bármi áron meg foglak szerezni magamnak.
- Bármi áron? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott. - Karácsonyra is azt kérsz, amit akarsz. A csillagokat is lehozom neked, ha kell.
- Én csak boldog szeretnék végre lenni. - lehajtottam a fejem, hogy a hajam eltakarja, mennyire elvörösödtem. - Veled. Veled akarok boldog lenni, Xanxus.
- Mi?!
- Nem fogom mégegyszer elismételni. - vágtam fel sértődötten.
- Idióta. - morogta, majd felemelte az arcomat és megcsókolt.
Lassacskán hátrálni kezdett, majd ledőlt az ágyra, engem pedig húzott magával. Akármennyire is boldog voltam, az álom hamar elnyomott, hiszen egész délután ide-oda rohangálam a hidegben.
Az kiüresedett lakásom megtelt élettel. Igaz, Xanxus maradt a megszokott "leszarom" modorában és átlagban csak ásítozott vagy aludt, de mégis sokkal boldogabbá varázsolta a karácsonyomat.
Végül sikerült leérettségiznem és az egyetemre is felvettek, ahova korábban jelentkeztem.
Ahogy Asch megírta a levelében, vele már soha többet nem találkoztam, de Luke sokszor elmesélte egy-egy hőstettét. Ami a bátyámat illeti, végre szerelmet vallott Tearnek hosszú évek után.
Az iskola végeztével Leigh és Rosa megtartották az eljegyzésüket, ahogy Lysander és Ritsu is.
Castiel és Deborah végül szakítottak, mert a lány elérte amit akart. Cast hoppon maradt, de az egyetemen megismerkedett egy rocker lánnyal, akivel néha-néha összejárnak iszogatni.
Nataniel vágya teljesült, ugyanis kijutott Svájcba, álmai egyetemére, ahova sikerült bejuttatni a barátnőjét, Melodyt is. Igaz, hogy a fiú szalagavatóján szakítottak, de végül megbékéltek és Mel is megváltozott, megkomolyodott.
Yamamoto megnyerte az egyik országos baseball versenyt, így egy újabb serleg díszelgett a szekrényében. Továbbra is folytatta a maffiaéletet a többiekkel, akik semmit nem változtak.
Ami Xanxust illeti, nehézkesen, de próbál belerázódni egy hétköznapi ember életébe, én pedig újdonsült Varia-tagként gyakorlom a vészhelyzeteket pillanatok alatt orvosolni.
Végül sikerült összeköltöznünk és jelenleg éppen a konyhában állok és a gyűrűsujjamon pihenő, fehérarany ékszert nézem csodálattal.

Kellemes Karácsonyt kívánok minden olvasómnak!
Köszönöm, hogy velem tartottatok és végigizgultátok Rein kalandjait a főszereplővel. Remélem tetszett és a közeljövőben is találkozhatok veletek az új blogomon! (: