A szeghalmi rejtekhelyre kiült a csend. Abbamaradtak a sírógörcseim, így Gokudera a konyhában tevékenykedett, Dino pedig mesélt a többi családról. Amikor belekezdett a saját kalandjaiba, valaki ordibálni kezdett az ajtónál.
- Voi! Hol van az a betolakodó?
- Húzz el innen, vagy rádrobbantom a házat! Komolyan. - kiabált vissza Gokudera.
- Áhá, te vagy az! Voi! - mutatott felém a kardjával a hosszú, fehérhajú férfi.
- Squalo, nyugodj meg. - fogta le a szőke.
- Dino, ne álltasd magad. A Varia úgyis elkapja.
- Biztos, hogy nem fogjuk kiadni. - szögezte le Dino.
- Akkor majd te szenveded el Xanxus büntetését. Épp eleget szívtam. - tette karba kezét a fehér.
- Ki ez a Xanxus, hogy így pitiztek neki? - néztem rájuk felvont szemöldökkel.
- Squalo és a Varia főnöke. - rántotta meg Gokudera a vállát.
- Ne vedd ilyen félvállról. Voi! - mordult rá a fehér.
- Szerintem senki nem süket, nem kell üvölteni. Félsz? - forgattam meg a szememet.
- Gyere és küzdj meg velem! Voi!
- Felőlem. - sóhajtottam, majd előhívtam a kardomat.
Úgy igazából sikerült egymásnak esnünk. A szoba teljesen romokban állt, de még mindig nem bírtunk egymással. Nem sok idő elteltével már éreztem a vesztemet. Egy rosszabb lépésnél megbotlottam, majd szépen átbukfenceztem egy széken és egyenesen Squalo lábai elé estem.
- Nem öllek meg. Inkább elviszlek Xanxusnak. - nevetett, majd felkapott a vállára.
- Mekkora erő van ebbe a csávóba... - csodálkoztam magamban.
- Engedd el, te szemét! - kiabált Gokudera.
- Az álmodozás az élet megrontója. Voi!
Dino és Gokudera még egy ideig üldöztek minket, de a fehér könnyen lerázta mindkettőt.
- Tegyél már le, te vadbarom! - püföltem a mellkasát.
- Nesze. - mordult fel, majd ledobott a földre.
- Mit akarsz velem?
- Elviszlek a főnökhöz, így nekem nem lesz bajom, te meg láthatod, bár az életedbe fog kerülni. - nevetett.
- Marhára vicces vagy. - poroltam le magam.
Squalo elindult, én pedig csendben követtem. Ismerős volt már ez a helyzet. Ha valakit síri csendben követtem, annak mindig rossz vége lett, de már nem érdekelt. Lysanderben vakon bíztam, csak mert ő volt az első barátom. Asch minden szavát elhittem, mert gyerekként szerelmesek voltunk egymásba. Armint hibáztattam a legkevésbé. Igaz a gyávaság sem mentség semmi alól, de ő legalább nem hazudott nekem. Mindig azt hittem, hogy ha valaki kimondja az "örökké" szót, az tényleg úgy is lesz. Aschnak arra kellettem, hogy Nataliát helyettesítsem, Lysander pedig talált nálam jobbat. Már azt sem bárom, ha ez a Xanxus fickó megöl.
A gondolatmenetemből egy éles fájdalom szakított ki. Hátraestem, majd felpillantottam. Remekül sikerült nekiütköznöm egy villanypóznának.
- Idióta. - mordult rám Squalo.
Letépett egy darabot a nadrágja szárából, majd a fejemhez nyomta.
- Mi van? Vérzek?
- Nem is kicsit. Voi.
- Remek. - sóhajtottam lemondóan, majd hagytam, hogy kötözgesse a fejemet.
- Te miért akarsz mindenáron felfordulni? - nevette el magát. - Belépsz a maffiába, belémkötsz, el akarsz Xanxushoz menni és még ezt a szart is megfejeled.
- Nincs semmi célom. - mondtam elsötétült arccal. - Még azt sem bánom, ha helyben megölsz.
- Nekem csak egy célom van: megölni Xanxust és a Varia vezetőjévé válni.
- Most, hogy ezt hallottuk elmegyünk és kinyírjuk azt a seggfejet, vagy itt tökölünk? - kaptam fel a fejem.
- Marmon és Belphegor mellett nem lenne annyira egyszerű. - sóhajtott lemondóan.
- Engem aztán nem érdekel. Ha meghalok, meghalok.
- Hogy a fenébe akarsz te maffiafőnök lenni, ha a saját életeddel sem törődsz? - ráncolta a homlokát.
Rövidebb csönd után elmeséltem neki mindent az elejétől fogva. Sikerült néha még megnevettetnem.
- Amúgy most Asch-t keresed?
- Nem. A Serpente megtámadott minket és Dino mentett meg.
- Te tényleg egy idióta vagy. Voi!
- Most mi a fene bajod van? - csattantam fel.
- A Serpente vezetője Xanxus.
- Mi?!
- Viktornak hívatja magát, de ő valójában Xanxus. Baromi nagy bajban vagy. - morgott, majd felállt. - Nem kéne minden szép szónak hinni. Most visszaviszlek Dinohoz.
Gondolkodás nélkül felkapott a hátára, majd visszafordultunk. Ez a pasas komolyan olyan, mint az időjárás.
Az ajtót Gokudera nyitotta ki és majdnem az egekbe repített minket.
- Visszahoztam. Voi!
- Mi a fenét csinálták vele? - förmedt Dino a fehérre.
- Csak megöleltem egy villanykarót. - sóhajtottam.
- Olyan béna vagy, mint Dino egyedül. - nevetett Squalo.
- Xanxusnak mit mondassz? - fordultam felé.
- Azt, hogy nem kaptalak el, de nyomon vagyok. - rántotta meg a vállát.
- Mit terveztek? - pislogott értetlenül a szürke.
- Lerúgjuk a trónjáról azt a szemetet. Voi!
- Nem tudod mire vállalkoztál. - csóválta a fejét Dino.
- Képezzétek ki. Majd visszajövök érte.
Squalo hátatfordított, majd elindult. Némán bámultunk utána és emésztettük a történteket.
Amint becsukódott az ajtó Gokudera mérgesen kiabált rám:
- Hogy a fenébe állhattál össze vele?!
- Közös a célunk.
- Hogy a fenébe lett neked is célod Xanxus megölése?!
- Viktor és Xanxus egy személy.. - néztem sötéten magam elé.
- De ebben mi is segíthettünk volna. - mosolygott rám a szőke.
- Dino, te vagy a világ legkedvesebb embere. Nem birnám elviselni, ha neked is bajod esne. - pillantottam rá aggódva.
- Ne féltsd már egy maffiát. - nevetett Gokudera.
- Valamiért mégis úgy érzem, hogy megbízhatok Squaloban. - sóhajtottam.
- Fogalmam sincs, hogy mit akarsz, de melletted állok. - ölelt át a szőke. - Holnap elkezdjük a képzésedet.
Bólintottam, majd letelepedtem a kanapéra. Ismét elméláztam, vajon hogyan fognak a többiek reagálni, amikor újra találkozunk. Vajon most mit csinálhatnak? Mit gondolnak épp rólam?
- Nem is érdekel. - mondtam ki hangosan.