Négyen álltunk szemben Viktor embereivel. Idő közben Asch és Lysander egy hátsó bejáraton keresztül kezdték eltüntetni az embereket. Vittorio a pisztolyát szorongatva állt mellettem, másik oldalamon pedig Armin egy puskával.
- Tegyétek le. Nem megyünk semmi jóra vele. - nyugtattam őket.
- Azt gondoltad, hogyha leteszitek a fegyvert, elengedünk titeket? - kérdezte gúnyosan az ellenség egyik embere.
- Nem, de nem akarja, hogy bárki megdögöljön közületek. - epézet Vittorio.
- Morietti kiáll. Ez a kettejük problémája. - húzta el a csatatérről Nario a vöröst.
Már csak Ken és Armin álltak mellettem két oldalról. A túloldalról hallottuk ujjak ropogását, fegyverek töltését és nevetést. Az első sorban Viktor is nagyon jól szórakozott rajtunk. Hirtelen megszólalt a telefonom.
- Vedd fel. - utasított Vik.
- Csak sms. - néztem rá szúrós szemekkel. - Asch írja, hogy ezt hármunkra hagyja.
Az ellenfél nagy része nevetésbe kezdett, a fekete pedig utasította őket, hogy öljenek meg minket. Az első sorba tömörülők csőre töltöttek. A szemük mozgásából biztosan látszott, hogy mindenki Arminra céloz. Amint megláttam, hogy a hozzá legközelebb eső alak húzza a ravaszt, már ugrottam is, hogy inkább engem találjon el. Ahogy dőltünk a földre, hallottam a puska dördülését, ami lehorzsolta Armin jobb karját. Ken odarohant hozzánk, majd megpróbált felsegíteni minket.
- Kentin, menekülj! - kiabáltam rá.
- Nem foglak itthagyni titeket. - nézett rám szigorúan.
- Menj a többiek után, kérlek.
- Nem foglak itt hagyni, pláne nem egy sebesülttel. - pillantott a barnára.
- Akkor vidd magaddal.
Ken sóhajtott, majd felsegítette Armint és futni kezdtek. Az ellenséges emberek letették a fegyvert, mint Viktor egyre közelebb és közelebb jött hozzám.
- Végre megvagy. - nevette el magát.
- Mi a fenét akarsz tőlem? - sziszegtem a fogaim közül.
- Kicsit eljátszadozunk, aztán megbüntetlek, amiért be akartál a rendőrségnek köpni. - vigyorgott rám perverzül.
- Te szemét állat. - kiabáltam, majd ütésre emeltem a kezem, de elkapta.
- Komolyan azt gondoltad, hogy majd ellenem nyerhetsz? - nevetett, majd a fejemhez tolt egy pisztolyt. - Utolsó szó?
- Dögölj meg! - kiabáltam az arcába. - Azt hiszed, hogyha a fejemhez szorítassz egy nyomorult pisztolyt, majd sírva könyörgöm neked, hogy ne bánts. Egy olyan féreg előtt, mint te, biztos nem fogok megalázkodni.
A szemei villámokat szórtak felém, majd gyomorszájpn rúgott. Elterültem a földön, ő pedig még egyet belémrúgott, majd meghúzta a ravaszt. Az undortól könnyek már nem jöttek a szemembe, csak összehúztam őket.
A környéket egy hangosabb robbanás rázta meg. Viktor elkapta tőlem a fegyvert és a semmibe lőtt.
- Szabad így bánni egy hölggyel?
- Ki a fene vagy? - sziszegte Viktor.
- Dino vagyok, a Caballone család tizedik generációs vezetője. Te pedig azt hiszem, nagyon nagy bajban vagy.
A kezét nyújtotta, én pedig felpillantottam a szőke fiúra és elfogadtam a jobbját. Amint leült a füst, megpillantottam egy szürke hajú srácot, Viktor kupacon fetrengő emberei mellett. Rémületemben még mindig csak sokkosan pillantottam magam elé.
- Még jó, hogy erre jártunk. - sóhajtott a szürke.
- Kö-köszönöm. - nyögtem ki.
- Igazán nincs miért megköszönnöd. - mosolygott rám a szőke. - Én Dino vagyok, ő pedig Gokudera.
- Én Rein fon Fabre vagyok, a Rivendicativa család első vezetője.
- Ne hagyjuk elmenekülni. - ugrott fel Gokudera, majd pár dinamitot dobott Viktor után, aki elterült a földön.
- Azt hiszem, el kéne most téged vinni innen. - karolt át Dino.
- De... A barátom megsérült.
- Majd az embereim megkeresik. - mutatott egy csapat fekete ruhás fickóra.
- Ők mikor kerültek ide? - csodálkoztam, de ők ketten csak nevettek.
Beültünk egy piros sportkocsiba, majd órákon keresztül utaztunk, mégnem Szeghalmon kötöttünk ki. Egy sötétebb utcáig hajtottunk, majd beálltunk egy mélygarázsba. Onnan egy szobába vezetett az út. Dino egyből megpillantotta, hogy üzente neki faxon.

Kedves Főnök.
Egy Asch nevű fickó, aki elvileg a végrehajtójuk azt mondta, hogy mindenkit biztonságos helyre juttattak. Az Armin nevű srác az ikertestvérével hazaszökött és egyből elutaztak a szüleivel. Annyi üzenetet hagytak Rein fon Fabre számára, hogy ne keverje őket bajba.

- Francba. - kuporodtam le a konyhában egy székre.
- Nyugodj meg. - tette Gokudera a kezét a vállamra. - Minden helyre fog jönni.
- Nem, semmi nem fog. - csaptam az asztalra. - Az én hibám, hogy belekeveredtek és megsérült.
- De ha nem lököd odébb meghal. - veregetett vállba Dino.
- Te honnan tudod?
Nem válaszolt, csak nevetett, majd a kezembe nyomott egy csokit.