Hosszú idő elteltével elkezdem a második évadot is. Nem titok, a második évadban vissza fog Rein térni a Sweet Amorisba Luke oldalán. Később Asch is megjelenik és realizálják, hogy ki kihez is tartozik.

Egy hónap telt el az esküvőnk óta. Azóta hírből sem hallottam Asch-ról, nem hogy találkoztam volna vele. Még mindig sokat gondoltam rá, de megpróbáltam minél előbb felejteni. Többször kértem apámat, hogy hagy térjek vissza a barátaimhoz, de bármit tettem, nem engedte meg. Napjaim túlnyomó részét azzal töltöttem, hogy a kinyomtatott képeimet rendezgettem, albumokba pakoltam. Rosalya rendszerint eljött és meglátogatott, informált a Sweet Amorisosokkal történtekről. Nagy hiányzott, hogy Ritsuval animéket nézzek, vagy éppen Nathanielt idegesítsem. Luke nap mint nap nézte, hogy egyre üresebbé válok és minden érdeklődésemet elveszítem a világ felé. Idő közben az összes képem kikerült a falra. Mindegyik vidám, mosolygós, a teljes ellentéte annak, ami lettem. A piros minden tőle telhetőt megtett, hogy vidámnak lásson. Próbáltam is mindenhez mosolyogni, de mindig átlátott a színészkedésen. Apa egyszer el is küldött minket egy küldetésre, amit meg is oldottunk. Bízott abban, hogy a kemény munka majd meghozza a gyümölcsét és újra visszatér az életkedvem. Sajnos ő is hiába próbálkozott. Luke akármennyire is kedves volt, nem éreztem magam jól a flancos toronyban, ő pedig az idő múlásával egyre inkább belém szeretett. Ez is kínosan érintett. A hónap végére teljesen magamba zárkóztam. Felmentem a toronyszobába, magamra zártam az ajtót és már csak enni jártam le. Luke napi szintem dörömbölt az ajtón, mígnem megunta és betörte azt.
- Pakolj, elmegyünk innen. - vágta a földre a bőröndömet.
Kedvetlenül álltam neki beletenni a ruhámat. Biztos voltam benne, hogy már megint apa talált ki valamiféle idióta kirándulást. Mikor végeztem lementem a lépcsőn és üres tekintettel néztem körbe. A piros átvette a csomagjaimat, majd egy kapuhoz léptem. Akaratlanul is melegség futott végig rajtam, majd beléptem. Ugyan olyan érzés volt, mint Largo átjárójának a közelében lenni. Végülis a megérzéseim nem csaltak, és visszakerültünk Magyarországra. Hosszabb keregélés után ismerős környékre akadtunk. A katonaság épülete, majd a deszkapark és az újjáépített házunk. Az előjövő emlékek könnyeket csaltak a szemembe és a kapuban állva szakadatlanul sírtam. A kulcsunk a szomszédnál volt, így Luke becsöngetett Lysanderékhez, akik nagyon meglepetten, de annál nagyobb örömmel fogadtak.
- Asch merre van? - csodálkozott Ritsu.
- Azt hagyjuk későbbre. - intette le Luke.
A lakásuk ugyan azt a melegséget tükrözte, amit annakidején, amikor Leigh is itt lakott. Igaz beköltöztek Ritsu animés holmijai és ő maga is, de családias és barátságos maradt.
- Lepihenek egy kicsit. Nem gond? - intéztem a többiekhez a kérdést.
Felmentem, majd bementem Lysander szobájába. A redőny résnyire fel volt húzva, így láttam mi mindene volt. Úgy tűnt, nem alszanak együtt, vagy másik szobába, ugyanis semmit nem tükrözött abból, hpgy ők együtt vannak. Olyan volt, mint egy agglegénylakás. A falon gótikus képek, kedvenc zenekaros poszterek, régi közös fotók Castiellel és... a régi ölelős képünk az ágya mellett.
Miután kibámészkodtam magam bebújtam az ágyba, majd betakaróztam. Az ágyneműnek jellegzetes, Lysander illata volt. Kellemes meleg volt a szobába, így eléggé hamar el is aludtam. Jó sokat alhattam már, mire valaki bejön. Elég jó fülem volt, így akármennyire is halkan jött be, hallottam a puha lépteit. Ebből hamar rájöttem, hogy Luke az. Halkan befeküdt mellém az ágyba. A polcon levő órát figyeltem végig, közben hallgattam az egyenletes suszogását. Már kerek egy órája feküdtünk egymás mellett szótlanul, majd végül megtörtem a csendet.
- Alszol?
- Nem tudok aludni. - sóhajtotta.
- Mi a baj? Olyan szomorúan cseng a hangod. - fordultam felé.
Felült az ágyon, majd szigorúan nézett rám.
- Tényleg érdekel mi a bajom? Hetek óta azzal próbálkozom, hogy észrevegyél és elég jó legyek neked. Hiába felejtetted el Asch-t, teljesen magadbafordultál és már szóba sem álltál velem.
- Luke... ne haragudj rám. Azért zárkóztam el, mert vissza akartam jönni. Abból a világból már semmi nem érdekel.. - hajtottam le a fejem.
- És mi a fenét csináljak, hogy végre megfeleljek neked? - kiabált rám. - Játsszam el neked Asch-t? Vagy mi a francot vársz tőlem?
- Luke.. Semmit nem várok. Nem akarom, hogy Asch legyél. Legyél önmagad.
-  Akkor mi a francért nem szeretsz? - döntött hátra az ágyon, majd fölém térdelt. - Azt akarom, hogy az enyém legyél.
Mérhetetlen fájdalommal és indulattal a szemében kezdte kigombolni a felsőmet. Akármekkora erővel is próbálkoztam, ellökte a kezeimet. Mire kigombolta az utolsó gombot is, könnyek gyűltek a szemébe, majd zokogva rámdőlt.