Lerohantunk a lépcsőn, majd ahogy kiléptünk az ajtón, belefutottunk Viktorba.
- Nagyszerű... - morogtam magamban.
- Szia Rein. - villantott felém egy perverz vigyort. - Látom az emberem rossz munkát végzett.
- Mi a francot akarsz elérni? - szorítottam össze a fogaimat.
- Meglátogatlak és megtudod. - kacsintott, majd faképnél hagyott.
Pár percig leblokkolva áltam. Alexy ölelése szakított ki a riadalmamból. Eddig azt terveztem, hogy elmegyek Asch-hoz és elmondom neki, hogy kiszállok a hülyeségéből, de ha ez az állat belekever ártatlanokat, akiket szeretek, akkor itt az ideje, hogy beszálljak a háborúba.
- Ki a fene volt ez? - kérdezte Armin.
- Ő Viktor. Majd később elmondom. - sóhajtottam.
- Nem mehetsz haza egyedül. - nézett rám aggódva a kék.
- Anyát sem kéne bajba keverni. - kapta fel a fejét Armin.
- Menjünk hozzám pénzért és kiberelek egy hotelszobát.
Hárman indultunk vissza a lakásomhoz. Összepakoltunk néhány ruhát, néhány kimlascai harci eszközt és a pénzemet, majd elmentük a fiúkhoz is. Az édesanyjuk nem volt otthon, így írtak neki egy levelet, majd ők is összepakoltak. A legelrejtettebb negyedben kerestünk magunknak egy aprócska szállodát. Nem volt drága, így könnyedén kijött hármunknak a kereteimből. A legfelső szinten kaptunk egy négyágyas szobát. Kicsit lepukkant volt, néhány pók is lógott a falon, de hamar kitakarítottunk. A legalsó szinten lakott egy idős bácsi, aki a hotel karbantartója volt. Sokmindent elkértünk tőle, majd rendberaktuk a szekrényeket és a rossz padlót is. Töltöttünk már estét az ikrekkel, de furcsa volt így. Lakótársak lettünk és együtt kellett az életünkért menekülni.
- Hazatelefonálok. - pattant fel Armin.
- Várj! - ugrottam utána. - Ha tudják hol laktok, le tudnak hallgatni.
- Akkor mit csináljak? - szomorodott el.
- Három utcányira van egy telefonfülke. De ne menj egyedül.
Hárman indultunk le a fülkéhez telefonálni. Alexy segítségül hívta Kentint, én pedig mobilról tárcsáztam Asch-t, hogy informáljam a történtekről.
A fiúkkal a városligetben találkoztunk. Ken csomagokkal érkezett már, a vörös pedig összeírt néhány fontos helyet és telefonszámot baj esetére. Végül elköszöntünk, majd felültünk a kismetróra és elindultunk vissza a szállásra. Az Oktogonnál több időt állt a szerelvény, majd felszállt Viktor.
- Ha idejön, szálljunk le előbb, ne a Deákon. - súgtam a fiúknak.
Nem kellett sokat találgatni, hogy idejön-e, vagy nem. Sajnos egyből kiszúrt minket.
- Csaknem Rein és a barátai? - nézett ránk gúnyosan.
Nagyot sóhajtottam és nyugalmat próbáltam magamra erőltetni.
- Kopj már le Reinről. - állt előbbre Armin.
Visszahúztam és nyugtatásképp megsimítottam a karját. A két srác szemei szikrákat szórtak egymás felé. Alexy és Kentin csak tehetetlenül néztek hol rám, hol Arminra.
- Akkor is el foglak szedni attól az idióta Lysandertől, hogy győzzek. - kiabálta, majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett. - Aztán te is úgy végzed, mint Lucy.
Ellöktem magamtól, ő pedig leszállt a metróról a Deák téren. Mi elmentünk a végállomásra, onnan pedig villamosoztunk hazáig. Szinte az egész úton némán sétáltunk. Alexy végig Kenbe kapaszkodott, Armin pedig mellettem sétált csöndben. A szállásra érve mérgesen a földhöz vágtam a cuccomat, majd levetettem magamat az ágyra és sírni kezdtem. Alexy-nél szintén elszakadt a cérna és berohant a fürdőszobába. Ken utánarohant és nyugtatni próbálta. Armin is letelepedett mellém az ágyra és simogatta a hátamat.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - suttogta.
- Ez nem ember. - morogtam.
- Elmeséled a teljes történetet, vagy inkább aludni szeretnél?
- Elmondom. - ültem fel az ágyon. - Ilyen állapotban nem fogok tudni aludni.
- Én mindig melletted leszek. - mosolygott bíztatóan.
- Röviden összefoglalva. Van ez a Viktor nevű, elmebeteg idióta, aki megölt egy Lucy nevű lányt. Bevonta Lysandert és Ascht, hogy segítsenek neki, hogy elrejtse a holttestet. Asch és Lys viszont a rendőrség elé akarja vinni az ügyet, de mint láttad, a rendőrök közt is van olyan, aki neki segít. A metrónál pedig a fülembe súgta, hogy úgy fogom végezni, mint Lucy.
- Azt nem hagyom. - kiáltott fel Armin. - Én még mindig szeretlek és az életem árán is megvédelek.
Meglepetten néztem rá. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, hogy enyhén el is pirultam. A barna kisgyerekként bújt hozzám, majd az ölembe tette a fejét. Mire Alexyék visszajöttek a mosdóból, már el is aludt. A másik kettő is aludni tért, én pedig kislámpánál átolvasgattam a papírokat, amit a vörös adott. Megpróbáltam elaludni, de nem ment. Fennmaradtam és az alvó fiúkat néztem. Kentin egész idő alatt mozdulatlanul feküdt. Alexy néha-néha nyöszörgött, de viszonylag nyugott volt, Armint viszont fel kellett keltenem. Össze-vissza forgott és nyöszörgött álmában, majd egy bizonyos pontnál sírni kezdett.
- Nyugodj meg, csak rosszat álmodtál. - suttogtam.
- Szörnyű volt. - bújt mégszorosabban hozzám.
- Semmi baj nem lesz. El fogom vinni a balhét és nem fogom hagyni, hogy Viktor bárkihez is hozzányúljon.
- De én akarlak megvédeni. Én vagyok a nagy ninja, Armin, a kocka.
Megsimogattam a fejét, ő pedig belefordult a simogatásba.
- Gyerek vagy még. - mosolyodtam el. - Nem tudnám elviselni, ha valamelyikőtöknek baja esne.
- Nem fog. - pillantott fel rám.
- Most aludj. Holnap iskolába kell menni.
Visszakuporodott az ölembe, én pedig egész éjjel simogattam a hátát. A továbbiakban végig nyugodtan aludt, én pedig az egész éjszakát végigvirrasztottam, vigyázva az álmukat.