Sziasztook:D Eljutottunk egy legendás számhoz. A tizeeeees*-* És mivel látom vannak rendszeres olvasóim ezért kaptok tőlem egy különkiadást, amit éppen próbálok kiagyalni, hogy miről szóljon^^,
Amúgy gondoltam arra is, hogy minden ötödik résznél valakit kiválasztok (nem vagytok olyan sokan, úgyhogy nem lesz nehéz) és segíthez a következő öt rész alakulásában:D Ha tetszik az ötlet akkor facebookon lehet nálam jelentkezni. Kláris DoxyAphyxia néven vagyok fenn, aki nem a Miharu csoportból ismeri a blogot. ;) Oh meg is van az ötlet. Köszönöm Nándinak^^.

Reggel nyomottan keltem az incidens után. Lysander sokkal rosszabb passzba volt, úgyhogy hagytam pihenni. Elvégeztem a reggeli teendőket, csináltam reggelit és behoztam az újságot. Már egészen megszoktam, hogy megint mi vagyunk a címlapon. Először kissé idegesített, hogy feltárják, hogy hova is tartozom, később már az bosszantott, hogy Lyst szurkálják állandóan, de most a rablásról volt szó. Tök jó, hogy én nem is riasztottam semmi újságírőt. Beleolvastam a cikkbe és hiteles volt, de annyira nem volt kedvem visszaemlékezni az egész szörnyedelemre, hogy inkább lecsaptam az asztalra és elmentem felöltözni. Mivel semmi érdemlegeset nem találtam ezért áttúrtam anya régi ruháit. Találtam egy egyszerű fekete fölsőt, ami kicsit csinos volt. Furcsa volt mondjuk, mert kissé kivágott, de tetszett. Felvettem hozzá a tegnapi gatyámat, meg a bakancsomat és ébresztettem is a szürkét. Ő is viszonylag gyorsan összekaparta magát, de nagyon meggyötört arca volt. Mielőtt elindultunk szorosan magamhoz öleltem és pár bíztató szót, majd nekivágtunk. Most a sebekre és a tegnapi napra tekintettel busszal mentünk. Hamar beértünk és elindultunk a teremhez, de belefutottunk Natanielbe. Nagyon dühös volt, majdhogynem füstölt a szőke feje.
- Lysander, te mit képzelsz magadról? - kiabálta.
Én köpni nyelni nem tudtam, mert sosem láttam még ilyennek. Láttam már mérgenesen, de akkor inkább csak elkékült a feje.. Lys nézett maga elé és tette a hülyét, ami mégjobban felhúzta a DÖK elnököt.
- Ő esett nekem. - mormogta a szürke.
- Ne mormogjál és velem szemben tisztességgel beszélj. Attól még hogy egy bandában játszottunk egyszer, még nem vagyunk haverok.
- Nyugi van srácok. - álltam közéjük.
- Te ne üsd bele az orrod. Semmi közöd ahhoz, hogy ez az őrült ok nélkül megverte a húgomat.
- Ok nélkül, mi? Informált vagy. - néztem rá keserűen. - A drága jólnevelt húgod miatt kellett Kennek elmennie katonasuliba. A ti apátok miatt halt meg Lysander édesapja, és Amber még röhögött az egészen. Akkor pedig te is ott voltál. Végül pedig Amber kitalálta, hogy tönkretesz minket. Szerinted ok nélkül történt?
Nataniel nem tudott választ adni, csak mérgesen sarkon fordult. Felhúztam az orromat, majd húztam magammal a szürkét a terembe, ahol Melody várt az ajtóba.
- Szia Rein! Kérhetek egy szívességet?
- Szia. Persze. - helyeseltem.
- Ma este lesz a szülinapi bulim és igencsak elkéstem a meghívásokkal. El tudod vinni az emberkéknek? - nézett rám kiskutya szemekkel.
Bólintottam, majd kivettem a kezéből a meghívókat és átnézegettem, majd nekiálltam kiválogatni melyik szünetbe melyikeket visszük el. Lys segített az egészben. Mielőtt becsöngettek nekiálltunk a keresgélésnek. Elsőnek Kimet választottam, ugyanis nem kedveltem az osztálykirándulásos incidens óta túlzottan, így hamar túl akartam esni az egészen.
- Héj, Kim. Beszélhetnénk?
- Mivan Kislány? Mondd.
- Ma este lesz Melody születésnapja és küldött neked meghívót. - meséltem.
- Akkor vidd vissza neki. Pisis bulira nem megyek, amúgy meg már programom van.
- És megtudhatom hogy mi fontosabb, mint egy barátod szülinapja? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Castiel új zenekara koncertet ad. - csúszott ki a száján.
- Úgy látom Deborah teljesen behálózta. - sóhajtott Lys.
Elindultunk tovább keresgélni az embereket. Viola a kertészklubban locsolta a virágokat. Odaadtam a meghívóját, majd egy kis bíztatás után elfogadta a meghívásunkat. Utána Iris-szel futottunk össze, aki örömmel elfogadta a meghívást és elvállalt pár meghívót. Becsöngő előtt beestünk a terembe, de kár volt sietni. Mrs. Dawnie, a kémiatanár megbetegedett és nem volt szakszerű helyettesítés. Lysander a helyén ült a sarokban és az mp3-amat hallgatta, én pedig a meggyógyult Alexyvel tervezgettünk ruhákat, aki szintén megkapta a meghívóját és Arminét is átadtam neki. Órák után még levadásztam még Peggyt is, aki szintén nem jött el - jobb is-. Össze is egyeztettem. A bulin ott lesz: Melody, Lysander, Alexy, Armin, Viola és Iris. Örültem, mert ismét jó társaságban voltam. Tanítás után mindenki hazament összapakolni és a suli előtt találkoztunk, onnan pedig csoportosan ballagtunk Melody házához. Még volt pár ember, aki szintén eljött: Nataniel, Capucine, három ismeretlen lány és három srác. Mel egyenként bemutatott mindenkit. Elsőnek Hayley-t, aki egy alacsony, szemüveges lányt. Barna haja volt és mindig mosolygott.  Vele eljött a legjobb barátnője is Kimberly, aki jóval magasabb volt nála és kicsit emo beütése volt. A harmadik lány eltért az összes többitől. Őt Ritsu néven mutatta be. Nem szerette az eredeti nevét, ezért nem is mondta el. Vele váltottam is pár szót, mert animés volt. A három fiú kevésbé érdekelt. Az első magas, barna bőre volt és a kosárcsapattal edz. Dajannak hívják és rohadtul nem szimpi. A másik srác Viola mellett ácsingózott. Zöld haja volt és mosolygott.
- Hogy lehet egy fiúnak Jade a neve?? - szörnyülködtem.
A marmadik srácot már többször láttam a suliba. Ha minden igaz, akkor ő a eligazítónknak, Borisznak a fia, Dakota.
A bemutatás után elindultunk a házhoz. Elsőnek közösen csinálunk bográcsba kaját, amég mások együtt a szobát díszítették. Mikor eléggé besötétedett rémtörténeteket meséltünk egymásnak a tűz körül, majd amikor kellően parázott mindenki bementünk a lakásba és iszogattunk egy kicsit. Iris ismét vonakodott, így őt hagytuk. A legmeglepőbb az egészben Nataniel volt, aki rengeteg piát ivott. Kicsit pityókos is lett. Mikor kellően meg volt a hangulat egy nagy kört alkottunk.
- Én mondom a szabályokat! - kiáltott fel Hayley. - Elsőnek Melody pörget, mert ő a szülinapos. Aki a felelést választja, de mégis olyan kérdést kap annak át kell a mellette levő ülébe ülnie. A merésnél pedig akit kipörgetnek az kifogja pörgetni azt, akivel a feladatot kapja.
Rábólintottunk, Melody pedig pörgetett. Az üveg Violára mutatott, aki a felelést választotta.
- Ha tetszik valaki azok közül aki itt van, akkor kicsoda? - tette fel Mel a kérdést.
- Háá-át.. Alexy. - válaszolt a lila hajú lány pirultan, majd pörgetett.
A gonosz üveg rám mutatott, én pedig bizonyításként, hogy kicsi vagyok, erős, bátor én vagyok a gla.. mind egy. Tehát azt választottam, hogy merek.
- Ilyenekben nem vagyok jó.. - motyogott Viola. - Mondjuk.. vedd le valakinek a pólóját.
Megpörgettem az üveget, ami Dakotára mutatott. Kicsit vonakodva léptem oda hozzá, ugyanis a srác sosem volt szimpatikus. Hírhedt volt arról, hogy égnek szélnek szedi fel a csajokat. Elkezdtem lehúzni róla a pólót, ő pedig lerántott az ölébe és sejtelmesen mosolygott rám. Vagyis.. inkább úgy mint egy kandisznó, aki párt talált magának.
- Figyelj. Leveszem rólad a nyomorult pólód, és ennyi. Oké? - néztem rá hidegen, majd megszabadítottam a ruhadarabtól és a helyemre ültem.
Pörgettem és az üveg Natanielre mutatott. Eléggé magán kívül volt már, így bármit meg lehetett vele csináltatni, így nagy esélyt éreztem arra, hogy sikerülhet bármi is a házigazdánkkal. Mivel a játék közben átredukálódott csak merésre, így könnyű dolgom is volt.
- Akit kipörgetsz menj oda és csókold meg. - mondtam eltökélten és pörgettem.
Az üveg megpördült és Melodynál belassított, majd egyel továbbfordult Arminhoz, aki ijedt fejjel kezdett hátrafelé kúszni, Nataniel pedig utána. Majd megszakadtunk a röhögéstől, amikor Mel egyszer csak felállt, majd lefogta a szöszit és megcsókolta. Szegény pityókos gyerek már a nevét sem tudta, meg azt sem, hogy a kolbászt eszik-e vagy isszák-e. Nataniel pörgetett. Vagyis helyesbítésként elejtette az üveget, ami saját magára mutatott.
- Oké, megyek hányok. - motyogta és elhagyta a szobát.
Egész jól elmúlattuk az időt és hajnalodott már. Viola, Iris, Capucine és Melody már a lányoknak kijelölt szobában aludtak. Lysander a szófán, Dajan pedig a konyhában az asztalnál, de még mindig toltuk a játékot.
Kimberly pörgetett. Az az alattomos üveg megint engem szúrt ki magának.
- Neked kell magadnak pasit választanod, de nem lehet Lysander. - mondta gonosz mosollyal.
- Várjunk csak? Ez a csaj állandóan Ninával lógott. Hogy gúvadna meg..
- Jó akkor legyen őő..
- Alexy sem lehet, mert ő meleg. - vágott a szavamba.
- Hogy csesznéd meg..!
- Jó, akkor gyere, Armin. - mutattam röhögve a srácra.
- Játszatok el egy szexjelenetet! - mondta gonoszan röhögve.
- Nem. - vágtam rá élesen, de Armin letepert.
Elsőnek viccesnek tűnt, utána bedurvult. Megpróbált megcsókolni és fogdosni is. Lelöktem magamról és félrehívtam, hogy megbeszéljük az egészet. Kimentünk az erkélyre, a többiek pedig nélkülünk folytatták a játékot. Hallgatagon álltunk egymás mellett és figyeltük a többieket. Lysander felült és amint kidörgölte az álmot a szeméből visszament a többiekhez játszani. Még gondjai voltak a mozgás-koordinációval, de odatámolygott végülis. Már megint Kimberly pörgetett és Alexyre mutatott az üveg. aki hirtelen megcsókolta Lysandert ő pedig.. viszonozta?!
- Üss meg. - mondtam Arminnak.
- Dehogy ütlet.
- De. Vágj pofán és ébressz fel, hogy álmodom.
- Nem foglak bántani. - tiltakozott.
- Akkor csak mondd, hogy túl sokat ittam és hallucinálok.
A többiek kettesben hagyták őket, én pedig sírva csúsztam a földre. Armin rámterítette a pulcsiját és átkarolt.
- Tudom, hogy ez nem a legjobb alkalom, de el kell mondjak valamit.
- Ne. Könyörgöm.. ne.. - zokogtam.
- De muszáj leszek.. szerelmes vagyok beléd a tábor óta. - bökte ki.
- De.. bármi történik és Lysandert szeretem.. ne haragudj. - motyogtam.
- Tudom.. Ezt becsülöm benned.
Még egy időt elbeszélgettünk, mire kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Mi a francot csinálsz, de idióta? - kiabálta Lys.
- Mit csináltam volna? - mordult rá Alexy.
- Égnek szélnek csókolgattál, miközben aludtam, én pedig azt hittem Rein az.
- Te alva jársz? - hüledezett a kék.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Alexy bűnbánóan pillantott rám amint meglátta a könnyes szemeimet, majd kirohant az ikertesójához az erkélyre, én pedig a szárnyaim alá kaptam Lysandert és bementünk a vandégszobába.
- Ne haragudj, de nem adok jó éjt csókot, ezek után. - mondta szomorúan. - ne haragudj rám.
Elbújtam az ölelésébe, majd elaludtam. Örültem, hogy félreértés az egész. Sikerült a szürkének teljesen megbocsátanom, de Kimberlyvel és Alexyvel még beszédem van. Ninát meg kell szabadítanom a fejétől.

Utószó vagy mi..: remélem tetszik. remélem akadnak olyanok, az olvasók közt, akik szeretik a yaoit, a többiektől pedig.. bocsánat^^"