Továbbra is marad Lys bácsi szemszöge.

Amint végeztem az igazgatóiba elindulok haza. Már a kapuban járok, amikor meglátom, hogy Rein a szobában sír.Viola próbálja vígasztalni, de nem túl sok sikerrel. Inkább úgy döntök, hogy az utcán alszom. Leigh-hez nem megyek, mert biztos kitagadna, Castielhez soha az életben. Más barátom meg nincs. Ott van még Iris, de ha ellátogatnék hozzá mégnagyobb gyanúba keverednék. Kimentem a Margit-szigetre és a parton üldögéltem. Apró kavicsokat dobáltam a vízbe és a végére bedühödve hajigáltam. A körülöttem levők furcsán bámultak és elmentek. Néhány öregasszony sipákolt valamit, de pont nem érdekelt. Megkerestem a kicsi állatkertet, hátha vannak nyulak. Hiába sokan gondolják szőrös, kis pamacskáknak őket, engem mindig meg tudnak vígasztalni.  Mire megtaláltam bezárt. Jókorát rúgtam mérgemben a bejárattal szembeni padra, majd magambaroskadva leültem. A szemeim nedvesek lettek. Furcsa érzés volt. Újra sírtam évek után. Még sokszor magam miatt sem tudtam sírni, nemhogy valami gyökér Amber viccen. De itt rájöttem, hogy Rein nagyon fontos nekem, ezért sírok. Először arra gondoltam, hogy visszamegyek, de elhessegettem. Biztos nem örülne nekem, sőt.. lehet a ruháim már az utcán vannak és bűzlő csövesek turkálják. A gondolattól kirázott a hideg. Amint ilyeneken méláztam a padon ülve be is sötétedett. Egyszercsak üvegek csörömpölését és üvöltözést hallottam. Gyorsan felkeltem és megpróbáltam elmenekülni, de bekerítettek. Egy csapat hajléktalan volt, aki a szigeten levő erdőben tanyáztak. Letépkedték a ruháimat, elvették a pénzem és még össze is vagdostak törött üvegekkel. Rezzenéstelen arccal tűrtem amit művelnek. Egyszer csak az egyik hanyatt fordított és el kezdett fogdosni.
-  Leszarom, hogy fiú vagy.. Rég voltam nővel. - morogta a legdagadtabb.
Megláttam, hogy mellettem hever a földön egy sörösüveg, így megfogtam és leütöttem a hájpacnit, majd menekültem ahogy tudtam. Mikor kiértem a villamoshoz akkor döbbentem rá, hogy így nem szállhatok fel. Emberek alig mászkáltak az utcán, így elrejtőzve nekiindultam gyalog. Belefutottam 1-2 velem egykorú párba, de csak néztek rám. Mikor már közel jártam a házhoz megláttam, hogy az ajtók tárva-nyitva. Minden villany ég és kiabálnak. Rohantam a házig mit sem törődve a vérző sebekkel. Az ajtóban megláttam a személyimet, amit elloptak tőlem. Ahogy beléptem a lakásba szembetaláltam magam azokkal a csövesekkel, akik előzőleg megtámadtak. Ketten a hűtőt pakolták ki, egyik pénz után kutatott. Mivel nem vettek észre gyorsan felhívtam a rendőrséget, amikor hirtelen belémhasított a gondolat.
- Ezek négyen voltak.. de hol a negyedik?... Ne!
Ahogy a gondolatmenet végére jutottam már semmivel sem törődve rohantam a nagyszobába. Rein a szobában aludt, mellette egy levél altatóval, az előző dagadt csávó pedig éppen vetkőzni kezdett, majd felébresztette a lányt és rávetette magát. Gondolkodás nélkül megfogtam az asztali lámpát, majd a dagadéknak estem.
- Te rohadt állat. Te mocskos féreg. - morogtam, amint a verekedtem a szemétládával.
A hangzavarra a többi pasas is bejött és előkapták a késeiket. Mind odajött mellém és a torkomnak szegezte a kést.
- Mi az utolsó szavad? - kérdezte a dagadt gúnyosan.
- Rein, szeretlek.. - motyogtam lehajtott fejjel.
Egyszer csak egy dobbanást hallottam. Rein a szoba közepén állt, kezében egy hatalmas karddal.
- El a mocskos kezekkel Lysandertől. - morogta, majd a dagadt torkához tette a pengét. - Vagy békénhagytok minket és eltakarodtok, vagy a csoffadt főnökötöknek annyi.
Mindhárom férfi eldobta a kését és elindult kifelé, de a bejáratnál a rendőrséggel találták magukat szemben, akik hangos szirénázással el is vitték a csöveseket. Kicsit megkönnyebbültem, de továbbra is sötét arccal ültem a szoba közepén. Rein az ágyon ült és hol csak maga elé bámult, hol pedig engem nézett. Meg akartam szólalni, de nem ment. Bocsánatot akartam tőle kérni a félreétésekért és újra magamhoz ölelni, de féltem, hogy ő mit gondol.
- Jól vagy? - kérdezte.
Nem válaszoltam, csak bólintottam, majd minden elhomályosodott előttem és hanyattdőltem.
Mikor feleszméltem Rein ölében feküdtem, ő pedig a sebeimet tisztította.
- Te idióta. Hogy mászkálhattál el egyedül éjszaka? - korholt.
- Hát tudod.. - kezdtem volna bele, de megszakított.
- Igen tudom, Charlotte mondta Amber kis tervét.. Ne haragudj, hogy nem láttam át rajta.
Eltemettem az ölében az arcomat, ő pedig puhán simogatta a hajamat.
- Hatalmas nagy idióta vagyok..
Hirtelen felpattantam és feltérteltem elé az ágyra. Kicsit fájtak a sebeim, de nem érdekelt.
- Hol érintett meg az a disznó? Hozzádnyúlt? - kérdeztem, közben a kezeit szorítottam.
A szemei könnyekkel teltek meg és szorosan hozzámbújt. Próbált motyogni, de nem nagyon ment. Magamhoz szorítottam és simogattam a hátát. Sokáig próbálkozott, mire végre kimondta.
- Lysander, hozzám csak te nyúlhatsz. Én csak a tiéd vagyok.
Meglepődtem, hogy ilyet mond nekem és éreztem, hogy kicsit el is pirulok. Kezeim közé fogtam a puha arcát és megcsókoltam. De most nem csak egy picit. Hosszú, érzéki csók volt, amivel tudatni akartam vele, hogy mennyire szeretem.
- Soha nem fogom hagyni, hogy bárki is hozzád merjen nyúlni. Nem is tudnám elviselni, hogyha más érintene. Nekem csak te kellessz. - mondtam és lágyan magamhozöleltem.
Mivel mindketten eléggé megrémültünk így ébrenmaradtunk. Rendet tettünk a feldúlt helységben, majd  nyugovóra tértünk.