Sziasztook:D Köszönöm, hogy eddig olvastatok, és örülök, hogy tényleg ennyi embernek tetszik az, amit csinálok. Ne haragudjatok, hogy sokáig kellett erre a részre várnotok, de pótvizsgáztam, és öröm van, mert SIKERÜÜÜÜLT!!*-* Remélem azért ennek egy picit ti is örültök^^. Másodszor pedig, pihenésképp barátomékkal voltam egy picit nyaralgatni. Mivel sokáig nem voltam, ezért emiatt egy kis extraként ez a rész Lysander szemszögéből fog íródni.:D (amikor új bejegyzést írok, azt mindig rögtönzöm) Nem is húzom tovább az időtöket, itt a réééész:D (nagyon jó fej vagyok, ilyen vidám indítás, ehhez a depis címhez._.xD)

Mikor felébredtem Rein még nagyban aludt. Nem akartam felkelteni, mert a tegnapi nap eléggé megviselte. Csendben kisunnyogtam a konyhába, behoztam az újságot, és csináltam reggelit.
- Micsoda álompasi vagyok.. - röhögtem magamban.
Rein még mindig az ágyban szuszmákolt, úgyhogy összepakoltam a táskáját, meg kaját a suliba, utána pedig beleolvastam a reggeli napilapba. Nem találtam semmi érdekeset, úgyhogy feldobtam egy kis vizet forrni teának és elindultam a leányzót felkelteni. Elhúztam a függönyt és a nap gyenge sugarai megcirógatták az arcát. Leültem az ágya szélére és mosolyogva néztem. Órákig el tudtam volna nézni, ahogy alszik. Gyengéden a kezembe vettem az arcát és elsöpörtem az arcába hulló tincseket. Az érintésemre el kezdte nyitogatni a szemeit és mosolyogva nézett rám. Boldoggá tett, hogy nem kelt bal lábbal. Összekapta magát, majd leült a reggelizőasztalhoz. Megettük a rántottát és én is nekiálltam öltözködni. Megpróbáltam ma egy kicsit hétköznapibb ruhákat felvenni, hátha jobban tetszem így neki. Felvettem egy fekete zenekaros pólót, meg egy farmert, hozzá meg egy deszkáscipőt. Mivel a szemem kicsit fájt, ezért hanyagoltam a kontaklencsét is. Indulásnál Rein poénból megmérte a lázamat, majd elindultunk a sulihoz. A megszokottnál kicsit később értünk be, így már nyüzsi volt a teremben. Mivel Alexy még mindig beteg volt sátrat vertem a helyén. Lassacskán elkezdett mindenkinek beszállingózni. Utolsónak megszkottan a négy idióta lány esett be. Charlotte, akiről fogalmam sem volt, hogy miért lóg velük. Carla, a szarcsimból, aki puliként rohan és olyan mint egy szobába felszerelt poloska. Lisa, aki szerintem zabálja a rúzst... na és Amber.. róla már nem gondolok semmit. Nagy zajt csapva leültek a helyükre és hangosan nekiálltak kitárgyalni, hogy előző nap mit vettek. Igazi kis energiavámpírok. Úgy tudják idegesíteni az embert, hogy az hihetetlen. Az első óra matek volt. Nyolc ember felelt. Valóságos kínszenvedés volt végigülni. Szünetben megettünk a reggelinket és váltottunk pár szót Iris-szel, majd becsöngettek. Hiába vártuk, a magyar tanár nem jött. Végülis az óra második felében beesett egy helyettesítőtanár. Addig Rein aludt, én pedig a lábamat a padon pihentettem. Nina vagy öt percig vinnyogott valamit a fülembe, de nem figyeltem. Túlságosan elfoglalt egy aprócska koszfolt a cipőm orrán. Még megpróbáltam szugerálni is, hátha kinyit egy dimenziókaput és elrepíti Ninát valami sötét, nyirkos és ijesztő helyre. A helyettesítőtanár az infós csoport osztályfőnöke, Mrs. Fletcher. Az egész suli utálta a nőcit. Én sem voltam alóla kivétel, ugyanis matektanár, de hálás voltam, hogy megjelent, mert már untam, hogy idegesítő lányok csicseregnek a fülem mellett. Mikor csak egy hang volt nyugodtan tudtam a terem falán levő koszokra fókuszálni unaloműzésként, vagy épp néhanapján jegyzetelni is. Nem túl jó az emlékezőkészségem, de azt sem mondtam soha, hogy rossz tanuló vagyok. Óra végén Rein leviharzott tesire, én pedig a teremben maradtam, vártam az informatikát, közben az mp3-járól hallgattam zenéket. Sosem voltam túlzottan oda a Hollywood Undead-ért, de még mindig jobb volt azt hallgatni, mint a többi fiút, akik arról beszéltek, hogy hogyan i.h.b.-znek. Sosem értettem ki az az állat, aki elmegy direkt olyan céllal, hogy belefekszik a szinesásításába. Fúj..
Infón képszerkesztés volt, de mivel régebben rengeteget foglalkoztam vele ezért már megvolt belőle az ECDL vizsgám, így egész órán online boltokat néztem, ahol tudok pár viktoriánus holmit rendelni. Igaz, hogy Leigh is árul, de amióta elköltöztem rám se néz. Mikor kicsöngettek rohamoztam vissza a terembe. Mikor leértem Amber és a talpnyalói álltak az ajtóba.
- Hé, Lysander. Gyere, beszélni akarok veled. - mondta a szőke sunyin. - Lányok, addig vigyázzatok be ne jöjjön senki.
Semmi kedvem nem volt vele társalogni, de bementem.. Közben végig azon gondolkodtam, hogy egyáltalán képes-e értelmes kommunikációra, vagy csak vinnyog és hisztizik.
- Figyelj Lysander. Csak bocsánatot akartam kérni apám miatt.
Válaszként bólintottam, ugyanis az incidens óta egy szóra sem méltattam.
- Azért hívtalak ide, hogyha képes vagy nekem megbocsátani, akkor kezdhetnénk is kettőnkkel valamit. Tudod.. Castielnek ott van Deborah, és te vagy az, aki leginkább hasonlít rá. - mondta elnyújtva, majd a combomra tette a kezét. - Nem tudom mit akarsz ettől a Reintől. Ne is foglalkozz vele. Aki így képes eldobni magától a hercegnői nevet, az hülye.
Az ajtóból kuncogást hallottam, majd kiszúrtem, amit Carla mond:
- Haha.. láttad a kis hercegnőt, ahogy sírva elfutott?
Akkor esett le, hogy mire is ment ki az egész. Égett, a fejem, hogy hogy voltam képes bedőlni ennek a viccnek. De ha már itt vagyok, akkor én is megcsillogtatom a fogam fehérjét. Mindig is tudtam, hogy minden ember Hold: van sötét oldala, de ritkán mutatja meg másoknak. Na de én most mefogom.
- Figyelj Amber. Te egy olyan hihetetlen nagy szemétláda vagy, hogy arra nincsen kifejezés. Először is.. nem tudom, hogy hogy van képed még idejönni hozzám és rázni nekem a seggedet, másrészt, örülj, hogy csak hasonlítok Castielre és nem ő vagyok. Ő már régen kitekerte volna azt a nyaklánccal tömött libanyakadat. A helyedben meghúznám magamat, mert már az egész iskolának a bögyében vagy. Egyetlen szerencséd, hogy a naív igazgatónőt be tudod csapni. - mondtam mérgesen, majd megfogtam a hajánál, és a többi mondatot már a fogaim közt sziszegtem a képébe. - Többet ne kerülj az utamba, ribanc.
Félrelöktem, sodorta magával a mögötte levő padsort, majd sikítással földetért.
- Hogy bánhatsz így egy lánnyal? - sipította Lisa.
- Ez nem egy lány. Ez egy szörnyeteg. - morogtam és tovább álltam.
A folyosón belefutottam az igazgatónőbe, akit Carla riasztott ide, így ültem fél órát az irodájába és megkaptam írásban a figyelmeztetőt.

Bocsánat, mára ennyi, nem bírom. Majd folytatom, ha helyrejövök.