Reggelre jelentősen lehűlt a levegő. Felvettük a vastagabb ruháinkat, majd kikecmeregtünk a házból. Nagyobb tömeg tódult össze az ebédlő előtt, úgyhogy mindannyian odamentünk. Középen Deborah állt és valamit nagyban magyarázott, mellettük Amber hisztizett, Castiel pedig majd megszakadt a röhögéstől. Mikor hallótávolságba kerültünk hallgatózni kezdtünk.
- .. és Rein meg Lysander tették a pókokat Amber ágyába. - mesélte Deborah.
A bájos cseverészésüket az igazgatónő sipítozása szakította meg. Elzavarta őket a dolgukra, minket pedig közelebb intett.
- Fon Fabre kisasszony és Lysander jöjjenek be az ebédlőbe.
A levegő hirtelen megfagyott. A hideg és a borult ég nagyon is illett a táborban eluralkodott hangulathoz. Néhányan a hátunk mögött sugdolóztak, mások nevettek. Viola aggódó pillantásokat vetett felém, én pedig egy mosollyal megpróbáltam megnyugtatni. Követtük az igazgatónőt, akinek már forrt a feje a dühtől.
- Ti mégis mit gondoltatok? - kezdett ordibálni. - Tönkreteszitek a tábort a hülyeségeitekkel! Először behoztok egy nagy adag alkoholt és egész éjjel isztok, pókokat tesztek Amber ágyába. Mi van, ha allergiás a csípésekre? Bármi baja is lehetett volna belőle!
- Ja.. én tegnap hallottam a hírekbe, hogy egy pók megevett egy ötven éves férfit.. - morogta Lysander.
- Kisfiam, maga hallgasson! Miután a strandon verekedtek, utána még el is lógták az egészet, ne várjanak semmi jóra. Mindketten megkapják a maguk igazgatói figyelmeztetőjét, most pedig szedjék össze a csomagjaikat és utazzanak haza. Maguknak véget ért a tábor.
- A pénzünket legalább visszakapjuk? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- A Fon Fabre család tagjaként nem a pénz, hanem a jó hírnév miatt aggódnék. - mondta az igazgatóné csipkelődve. - Még a végén nem lesz magából hercegnő.
- Úgy nézek ki, mint aki az akarna lenni? - vágtam vissza.
- Nagyon éles ám a maga nyelve. Hűtlen a családjához és tiszteletlen. Nem más, mint egy egyszerű kis fattyú.
- Maga meg Amber seggnyalója. Az a cafka ellopta Ken zsebpénzét, semmi büntetés. A dolgoztkérdések ellopásáért sem kapott semmit, sőt az egész táborban vizipipáztak, maga meg semmit nem szólt. - vetett véget a vitánknak Lysander.
- Takarodjatok innen! - ordította vörös fejjel a diri.
- Kezdem megérteni, hogy miért hívja Armin nyanyának...
Lassú léptekkel indultunk a faház felé. Lys a szokásos nyugalmával sétált mellettem, én pedig majd felrobbantam a dühtől.

- Na kirúgtak végre? - kérdezte Carla.
- Nem. Most pedig rohanj Amberhez lihegve az új hírekkel, te pincsi. - morogtam.
- Héé Lysandeeeeer! - kiabált utánunk Nina az idegesítő hangján.
Lysander lassan hátrafordult, majd lenőző tekintettel nézett rá.
- Képzeld Lysander írtam neked egy verseeeeet. - mondta elnyújtva a szavakat. - Inkább lógj velem és nem keveredsz bajba.
- Oh akkor gyorsan én is írok neked egyet. - mondta, majd egy pár másodperc gondolkodás után rákezdett. - Csodálkozom, hogy e világban még akad, kinek bejön egy íly ronda szardarab. Azt kérdezed szép vagy-e, hát koránt sem, én vagyok a Lysander, ki pofán ver. Amivel elvágom a torkod az egy gitárhúr, jön Rein is, aki meg jól bokán rúg. - mondta el a 'versét' gúnyosan.
Nina se köpni, se nyelni nem tudott. Tátott szájjal kapodta a levegőt, mint valami idióta. Egy részem sajnálta, hogy így le lett oltva, a másik felem viszont örült, mert irtózatosan idegesített a csaj.
- Na jó, figyelj Nina. Most untam meg, hogy utánam koslatsz. Ötvenszer elmondtam, hogy nem szeretnék veled járni, úgyhogy örülnék, ha nem az ellenkezőjét terjesztenéd. Másrészt, ne kunyeráld el Rosalya kinőtt ruháit, mert ez röhejes. - mondta Lys mérgesen, majd magával húzott.
Ahogy beértünk a szobába egyből belerúgott a szekrénybe, majd levetette magát az ágyamra. Sosem láttam még ilyen idegesnek. Csendben leültem az ágy szélére és üresen néztem ki a fejemből. Hirtelen gyengéden átkarolt, majd bűnbánó pillantásokkal nézett rám.
- Ne haragudj, hogy meg kellett mutatnom ezt a visszataszító énemet. Tudod elegem van ebből az iskolából, de most, hogy megismertelek téged, Armint, Violát és Irist, sokkal másabb érzéseket ismertem meg. Még megkedveltem azt az idióta Alexyt is és egy kis időre azt éreztem, hogy nem akarok elmenni innen. - mondta szomorúan.
- Nekem is sikerült igaz barátokra találnom, úgyhogy megértem az érzéseidet. Egyáltalán nem voltál visszataszító és köszönöm, hogy megvédtél a banyánál.
- Akkor sem voltam az, amikor lealáztam Ninát?
- Ott majdnem felröhögtem. - mondtam vigyorogva.
Méág kicsit beszélgettünk. majd összepakoltunk. Elköszöntünk a szobatársainktól, majd szó nélkül távoztunk. Hosszú volt az út, de nem unatkoztunk.  Kieszeltünk egy csomó tervet, hogy hogyan tudnánk megfingatni a többieket, akik bemártottak. Mikor felértünk Pestre Lys hazakísért. Behívtam, hogy egyen pár falatot és megnéztünk egy filmet.
- Figyelj, kérhetek valamit? - nézett rám Lys kisjztya szemekkel.
Bólintottam válaszként, majd lejjebb vettem a TV hangerejét.
- Maradhatnék addig, amég a tábor véget ér? Apám megölne, hogyha megtudná.
- Persze, maradj nyugodtan, csak le kell beszélni a mamáékkal. - válaszoltam mosolyogva.
Folytattuk tovább a film nézését. Nagyokat nevettünk és el is felejtettük az aznapi haragunkat. Mikor elfogyott a popcorn kimentem a konyhába csinálni mégegy adagot. Mikor visszaértem Lysander magábaroskadva ült az ágy szélén. Odaszaladtam hozzá és letérdeltem elé.
- Meghalt.. meghalt.. - motyogta, majd később már kiabált.
Nem szerettem volna tovább faggatni, úgyhogy csak szorosan magamhoz öleltem. Mikor megnyugodott lefektettem az ágyba és betakartam. Csináltam neki egy pohár teát, de mire visszaértem már aludt. Rendbetettem a ruháimat, majd mamáék haza is értek. Elmeséltem nekik mindent, ők pedig nem ellenezték, hogy a szürke itt maradjon, különösen ebben a helyzetben.
Papa kiment a kertbe locsolni, még mamával vacsorát csináltunk. Mikor kész lett bementem a szobába Lysért. Hánykolódott álmában és az "apa" szót kiabálta. Gyengéden megráztam és felültettem az ágyban.
A láza nagyon felment és nagyon le is izzadt. Megnyugtattam, majd kimentünk a konyhába. Mamáék sok szeretettel fogadták. Leültünk a vacsorához, és nagynehezen sikerült beletömni néhány falatot. Evés után a nagyszüleim felajánlották, hogy amég nincs minden rendben addig maradhat, a bátyja Leigh úgyis tud vigyázni a házra.
(Írói megj.: bocsánat, hogy ennyire szomorú lett ez a rész, de ezzel még van tervem.)