Üggyel-bajjal megérkezett a csapat és elindultunk a fürdő felé. Elöl ment az igazgatónő, vagy ahogy Armin fogalmazna, a nyanya és hátul pedig Mr. Faraize, a töritanár, akit elkereszteltünk Mr. Fura Izének. Fogtunk egy buszt és mentünk vele 4 megállót, majd az ötödiknél leszálltunk. A strand egy nagy termálfürdő volt. Fedett és nyitott résszel is rendelkezett. Mindenfelé hatalmas medencék. Violával és Iris-szel elmentünk átöltözni és megbeszéltük a fiúkkal, hogy a nagy óra alatt találkozunk. Mire végeztünk Armin és Alexy már ott várakozott, de Lysander sehol nem volt. Ha a közelemben volt, valahogy mindig jobban éreztem magam, most pedig olyan üres volt minden. Mindig azt reméltem, hogy sok időt tudunk együtt tölteni. Ma reggel óta valahogy furcsán is éreztem magam. Hevesebben vert a szívem, ha közelebb hajolt, vagy elpirultam, ha a nevemet mondta.
- Drága agyam, hallgas.. Lysander a haverom. - csendesítettem el az elmémet.
- Lys merre van? - kérdeztem a fiúkat.
- Deborah elhívta beszélgetni. Biztos újra csatlakozik a Castiel-csapathoz. - mondta Armin keserűen.
Az ajtóból állva nézegettük a medencéket, amikor kiabálásra lettünk figyelmesek.
- El akartad venni tőlem Debet! Nehogy azt gondold, hogy nem jövök rá! - hang kétségkívül a vöröshöz tartozott.
- Eddig egy szót nem szóltam hozzá, ma ő jött oda hozzám.. - magyarázkodott... Lysander?
A mellettünk levő sarokból kuncogás hallatszott. Két lány volt. Az egyik Deborah, a másik Kim. Kikaptam Armin kezéből a mobilját, majd közelebb osontam és bekapcsoltam a hangfelvételt.
- Na mi lett a tervünkkel? - kérdezte Kim.
- Nem hallod? Épp most verekednek.. - nevetett gúnyosan Deb. - Jobban nem is sikerülhetett volna. Rámásztam Lysanderre, aki ellenkezett, de Castiel végül rajtakapott minket. Ezzel meg is bosszultuk Ninát.
Elmentettem a hangot, majd gyorsan a fiúkhoz futottam. Nem értettem, hogy a többiek miért ácsorognak és nem segítenek. Nem érdekelt, hogy az a férfi öltöző. Berohantam és ellöktem őket egymástól. Castiel szemei villámokat szórtak, Lys pedig meglepetten pislogott. Mikor kifújták magukat benyomtam a hangfelvételt. A vörös nem hitt a füleinek. Elindult megkeresni a barátnőjét, én pedig maradtam ápolni a szürke törött orrát. Felhúztam a földről, majd megkerestük a többieket. Szó nélkül indultunk a medencékig. Armin és Alexy egy hatalmas fejessel indították a fürdést, az úszómester pedig jól leordította őket. Iris kifeküdt napozni, Viola pedig egy másik lánnyal, Melodyval ment el szaunázni. Lysander a medence szélén ült és áztatta a lábát, én meg a vízből néztem őt. A haja selymesen omlott a vállára, a szemei pedig barátságosan mosolyogtak. Egyszer csak hirtelen becsusszant a vízbe, meg majd megragadta a kezemet és behúzott az apró barlangba. (írói megjegyzés: nem tudom van-e ilyen a harkányi fürdőbe. ha nincs, akkor most lesz ˇ^ˇ)
Csak kettesben voltunk odabenn. Leültünk egy hátmasszírozóhoz és mosolyogva néztünk egymásra.
- Köszönöm, hogy segítettél. Rosszabb állapotba is kerülhettem volna. - kezdett hálálkodni.
- Semmiség, hiszen barátok vagyunk. - vágtam rá vigyorogva.
- És mi van, ha én már nem szeretnék a barátod lenni?
- Tessék? Ennyi? Ennyit jelentett neki a barátságunk? - omlottam magamba.
Mérges lettem. Felálltam és faképnél akartam hagyni. Sírni kezdtem. Nem láttam a könnyektől merre megyek. Beleütköztem egy alakba és hanyattestem. Valaki átkarolta a derekamat és kihúzott a víz alól. Mikor már újra láttam felpillantottam rá. Lysander volt és ijedt pillantásokat vetett rám.
- Rosszul fogalmaztam. Bocsáss meg.
- Mi a francot akar ez? Előbb éppen lepattintott.
- Azt akartam mondani, hogy.. nem úgy szeretnék a barátod lenni, mint eddig voltam. - az egész arckifejezése megváltozott, bár a rémület nem tűnt el róla. - Ne haragudj. Hiába írok verseket, ilyen esetekben nem vagyok a szavak embere.
Egy szót sem szóltam többet, csak üres tekintettel néztem magam elé. Némán ültünk egymás mellett. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de sírás után sosem bírtam beszélni egy jó ideig. Az arcára pillantottam. Nagyon csalódottan nézett maga elé. Oldalra fordította a fejét és keserűen nézte, ahogy a gyerekek játszanak. Ebben a pillanatban magamhoz szorítottam olyan erősen, amennyire csak tudtam. Nagyon meglepődött, de átkarolt. Éreztem, ahogy a szívdobogása felgyorsul. Sokáig ültünk egymást ölelgetve, mire végre újra meg tudtam szólalni.
- Köszönöm, hogy kihúztál a víz alól.
Meglepődött, hogy újra megszólaltam, de mosolyra húzódott a szája.
- Így szeretlek legjobban látni. Ezzel a lapos mosollyal. - mondtam és a vállára hajtottam a fejemet.
- Gyere élvezzük a fürdőzést. Egy óra és megyünk. Az én hülyeségemet meg felejtsd el.
Éreztem némi csalódást a hangjában, de részint igaza volt. Arra a döntésre jutottam, hogy a "hülyeségét" majd megbeszélem vele, amikor kettesben tudunk lenni a szálláson. Kimentünk az élményfürdő részlegre és rengeteget csúszdáztunk. Ismét megmutatta nekem egy ismeretlen oldalát. Sajnáltam, hogy egy olyan lány, mint Deborah miatt hanyagolják egymást Castiellel, de végtére is boldog voltam, mert velem legalább kiélhette azt, amit magába folytott eddig. Valahogy mindig könnyen megnyíltak előttem az emberek és meg tudták mutatni nekem azt az énjüket, amit senki másnak.
- Gyere, együnk Ice'N'Go-t! - kiáltotta és megragadta a kezemet.
- Nincs nálam a pénztárcám. - mérgelődtem.
- Nem gond, én fizetek.
Mindketten sapiban kértük és hamar be is nyomtuk. Az órára pillantottam és nem hittem a szememnek. 7-kor indultunk vissza a szállásra és már 7:32 volt. Hanyatt homlok rohantunk, hogy megtaláljuk a többieket. Az öltözőben sem voltak, sem az udvaron. Egyikönk sem hozott magával mobiltelefont, így elhatároztuk, hogy visszasétálunk a szállásra. Mivel nyolcig volt szabad a fürdeni, visszamentünk még, utána pedig lóhalálában öltöztünk. A bejárátnál volt egy büfé. Mivel irtózatosan éhesek voltunk ettünk egy-egy lángost, majd elindultunk a buszmegállóba. Az utolsó busz 8:15-kor indult.
- Mennyi az idő, Lys? - kérdeztem.
- Nyolc múlt húsz perccel. - nézett az órájára.
- Remek. Elment az utolsó busz.. - morogtam.
- Semmi ok az aggodalomra. Nagyjából emlékszem a visszaútra, gyerünk! - mondta, majd megragadta a kezem és elindultunk visszafelé.
Szerencsére még nem volt sötét, de fél óra busz utat nem olyan gyors legyalogolni. Kilenc órakor értünk a következő buszmegállóhoz. Ott volt egy kis kút, úgyhogy ittunk és megtöltöttük az üvegeinket, majd folytattuk tovább az utunkat. Lysander végig fogta a kezemet és a felhők fölött járt egy méterrel. Egy kis bolti kitérővel tízre értünk be a katolikus templomhoz.
- Nekem még nincs kedvem visszamenni. - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Felőlem maradhatunk, csak a diri meg a Fura Izé meg fog minket enni vacsorára.
Megkerestük a tegnapi piknikelős helyünket. Kifeküdtünk a fűbe és néztük a csillagokat. Lysander egy szép, lassú számot dúdolt. Nagyon tetszett a dallama, és megpróbáltam vele dúdolni.
- Szép a dallama? Ez melyik szám? - szóltam közbe.
- Egy szerelmes szám. Ma írtam reggeli után, amikor aludtál. Neked szól.
Köpni nyelni nem tudtam.
- Egy szerelmes szám? Nekem? Lysandertől?
A meglepettségtől felültem, és értetlenül néztem magam elé. A bambulásomból egy puha ajak érintése szakított ki. A szívem hevesen vert, majd kiugrott a helyéről. Mindig is álmodoztam arról, milyen lehet az első csók. Mindig is vonakodtam attól, hogy valami ostoba pökhendi hercegtől kapjam. Mondjuk Lysander is herceg volt a maga módján, de ő nem egy ostoba, üres fafej.

Zavaromban az arcom elé kaptam a két kezem, mint egy kisnyuszi.
- Aranyos vagy. - dorombolta Lysander, majd megölelt. - Induljunk vissza a táborba. Nem akarom, hogy kikapjunk.
Engedelmesen felálltam, majd követtem. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a kezét és úgy mentünk tovább. Mikor beértünk, az igazgatónő a kapuban várt minket. Szerencsére csak lehordta a fejünket, utána pedig elküldött aludni. A faházban már aggódtak értünk, úgyhogy örültek nekünk, mikor megérkeztünk. Elmeséltük, hogy ott maradtunk, lekéstük a buszt és sétálnunk kellett. A mesénk végén Lysander fürdeni ment, én pedig kifaggattam a többieket mi történt.
- Naaa, volt valami? - kíváncsiskodott Alexy.
- Most én faggatok, vagy ti faggattok? - kérdeztem nevetve.
- MI! - vágták rá együtt.
Vidám nevetés terült el a házban. Nagyon boldog voltam, és sosem akartam, hogy vége legyen.