Sziasztok. Ahogy a blog címe is elárulja, ez a blog a Csábításból jeles játékkal foglalkozik, pontosabban egy fanfiction. A főszereplő Rein fon Fabre, a kimlascai királyi család legifjabb sarja, aki a családi problémái miatt elköltözik. (Tales of the Abyss anime). Na vágjunk is bele:D

Új év, új remények. Ezekkel a gondolatokkal ébredtem fel. Magamra kaptam a szakadt farmerom, egy hosszú fekete pólót és a kedvenc deszkáscipőmet. Megfésülködtem, bedobtam a reggelimet a táskámba, majd indultam is az iskolához.
Nem akartam sulit váltani, de muszáj volt. Mivel megelégeltem a családi vitákat, a nagyszüleimhez költöztem.
Mikor odaértem a sulihoz vettem egy mély levegőt, majd beléptem a kapun. Az órámra pillantottam, és nyugtáztam, hogy idő előtt itt vagyok. Leültem a bejárattal szembeni padra és a táskámat firkáltam. Mikor elkezdtek befelé szállingózni a diákok elindultam, hogy megkeressem az osztálytermet.
Nem fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy barátokat fogok szerezni. A lányok többsége a nyafogós réteg, a fiúk pedig a csajok által bálványozott szépfiúk. Fúj...
Ahogy ezen gondolkodtam belebotlottam valakibe. Felnéztem és egy rémálommal találtam szembe magam. Szőke, tonnányi ékszer és vakolat.
- Te vagy az új lány? - kérdezte lenézően.
- Hát, én még lány vagyok, nem meszelt fal.. - morogtam és faképnél hagytam.
Ahogy beléptem az épületbe egy lila hajú lány futott oda hozzám.
- Nem ijedtél meg Ambertől? Nem túl jó az ellenségének lenni. - mondta megszeppenten.
- Nyugi, ilyeneket reggelizem.. - nevettem. - Hogy hívnak?
- Viola vagyok. Te pedig biztosan Rein.
Bólintottam, majd kérdően pillantottam körbe, a hatalmas folyosón, ahol képtelen voltam eligazodni. Mintha tűt keresnék a szénakazalban.
- A 10.c termét nem tudod merre van?
- Gyere, megmutatom. - mondta lelkesen.
Séta közben belefutottunk az igazgatónőbe is, aki egy kedves idős hölgynek tűnt.
- Kisasszony! Ön Rein fon Fabre?
- Igen, Jó napot! - köszöntem udvariasan.
- Keresse meg a DÖK elnököt. - mondta és elviharzott.
- A következő ajtó lesz. - mutatta Viola. - Ne haragudj, de el kell szaladnom pár virágmagért. A kertészklubnak segítek. Szia!
- Szia. - búcsúztam el tőle.
- Egész jó fej lány, bár eléggé félénk. - gondoltam magamban.
Bekopogtam a DÖK terembe, majd benyitottam.
- Hello... az igazgatónő küldött, hogy beszéljek a DÖK elnökkel.
- Szia. Én lennék. A nevem Nataniel. - mosolygott rám, egy szőke fiú.
- Már azt hittem, valami szódásszifon szemüvegű kockagyerek lesz. Kellemes meglepetés. Rein vagyok. - nevettem.
- Ezt a papírt kell aláíratod a szüleiddel, de ha tizennyolc elmúltál már, akkor most is megteheted.
Előtúrtam a tollamat, majd aláírtam a lapot. Nataniel meglepetten nézett rám.
- Tavaly megbuktam.. - morogtam és megmutattam neki a személyi igazolványomat.
- Köszönöm, viszont most menj az órára. Földrajt lesz az igazgatónővel. Ne harapja le a fejed első nap.
Csengetés előtt estem be a terembe. Az utolsó hely egy kék hajú fiú mellett volt, aki csendben üldögélt a helyén és rajzolt. Rápillantottam a rajzára.
- Szia! Rein vagyok. Nem gond, ha ideülök? - szólítottam meg.
- Nyugodtan. Alexy vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Ruhákat tervezel? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, ez a hobbim. Amiket rajtam látsz, azokat is én terveztem. A nagymamám varrónő, úgyhogy ha beszerzem neki az anyagokat, akkor megcsinálja.
Végignéztem a srácon. Egy fekete csőfarmer volt rajta, hosszúszárú fekete tornacipővel. A pólója olyan kék volt, mint a haja és egy ismeretlen eredetű izé díszelget rajta. Fölötte egy narancssárga pulcsi volt és pár szines öv.
Letelepedtem mellé és kitettem a tolttartómat az asztalra.
- Az ikertestvérem Armin is ide jár a suliba, de mivel neki az informatika az erőssége, a 10.a osztályban tanul.
- Milyen beszédes ez a srác.. De nem bánom, jó társaság. - gondoltam magamban.
Az igazgatónő belépett a terembe és mindenki felállt.
- Jó napot kívánok mindenkinek! Szeretettel üdvözlök mindenkit az év első földrajz óráján.
- Jó napot! - zsongta mindenki kórusban, majd intésre leültünk a helyünkre.
- Először inkább beszéljünk pár adminisztrációs és fontos dologról. Fon Fabre kisasszony, fáradjon a táblához.
Felálltam, majd odasétáltam mellé.
- Ő itt Rein fon Fabre, mától ide fog járni. Nagyon messziről jött, egy nagyon híres család tagja.
Egy kerek szemüveges fiú hirtelen magasra emelte a kezét és addig hadonászott vele, amég a diri fel nem szólította.
- Ő nem a Kimlascai Királyságból jött? - kérdezte lelkesen.
- Remek.. - morogtam
- De, igen. Ingobert király keresztlánya vagyok. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Kérlek, mesélj még magadról néhány dolgot. - szólított fel az igazgatónő.
- Mint hallottátok, Rein a nevem. 18 éves vagyok és Kimlascából jöttem. Szeretem a rock zenét, a hobbim a szövegírás, rajzolás és a varrás. Szeretek gördeszkázni és úszni.
A mondanivalóm végén a diri a helyemre intett. Mire leültem Alexy elémtolta a füzetét, és megmutatta a ruhát, amit nekem tervezett. Az igazgatónő elmondta, hogy holnap lesz az év eleji kirándulás és kiosztották a papírokat róla.
Miután kicsöngettek lerohantak a lányok és idétlenebbnél idétlenebb kérdéseket tettek fel.
- Te is jártál bálozni? Voltak szép ruháid? Táncoltál hercegekkel? Milyen hercegnőnek lenni? - zúdította a nyakamba a kérdéseit egy barna hajú lány. Rózsaszín ruhát viselt, fölötte pedig egy kék boleró szerű kis kabátkát. Csinosan öltözött. Nem tartozott se a picsák, sem a fiús lányok közé.
- Világ életemben utáltam a lányos cuccokat. Bálok helyett Guynak, a szolgánknak segítettem behajtani az állatokat, vagy éppen barkácsolni.
Ezt hallván a legtöbb lány felhúzta az orrát és háborodottan ment el, kivéve egyet.
- Héy kislány! Szimpi vagy. Tök jó, hogy te nem kényeskedsz mint a többi lány itt és nem élsz vissza a helyzeteddel. - veregette meg a vállamat.
Barna bőre volt. Egy toppot és egy sortot viselt, és rendkívül laza volt.
- Örülök, hogy normális lányok is vannak ebben az iskolában. - mondtam és brofistre nyújtottam a kezem.
- Kim vagyok. Ha van kedved órák után gyere ki a nagy fához.
- Végre egy normális lány..
Ez után már semmi érdemleges nem történt. A többi 6 óra a tábori teendőkről és a nyári élményekről szólt.

Nap végén elköszöntem Alexytől, majd megkerestem Kimet. A nagy fa alatt állt, ahogy említette egy tetovált lány társaságában. Kirívó ruhákat viselt, de szerencsére ő sem volt picsa.
- Na végre itt vagy. - nevetett Kim. - ő itt Deborah, ő pedig Rein.
Váltottam pár szót a lányokkal, majd elindultam haza bepakolni. A kapuban egy elejtett jegyzetfüzetet találtam. Kopottas volt. A fedelére rá volt írva a birtokosa neve: Lysander. Senkit nem láttam a környéken, így eltettem, hogy holnap megkeressem a gazdáját.
Hazaérve megebédeltem, majd nekiálltam bepakolni a táborra. Előkerestem a papírt, amit adtak és az alapján összeszedelőzködtem. Kipakoltam a felesleges holmikat a sulitáskámból, majd ismét a kezembe akadt a notesz. Kicsit haboztam, majd beleolvastam. Televolt szebbnél szebb versekkel. Az egyiknél megakadva el is sírtam magam.
- Holnap mindenképp meg kell keresnem ezt a Lysandert. Mostmár nagyon érdekel ki lehet. 
Nap végén még felmentem Facebookra és visszaigazoltam az osztálytársakat, akik bejelöltek. Az egyikőjük, Iris még levelet is írt nekem.

Szia Rein!
Ne haragudj Kenre, hogy elmondta, hogy ki vagy. Egy nagyon félős srác és Amberék fenyegették meg. Te is vigyázz magadra és ne kerülj konfliktusba azzal a három lánnyal, ugyanis Amber nem más, mint a DÖK elnök húga.
Remélem holnap találkozunk a kiránduláson.
Iris.

Egész bűntudatos lettem, mert Kent okoltam a dolgok miatt. 

Hét óra volt, amikor a nagyszüleim hazaértek a munkából. Akkor megvacsoráztunk, majd korán lefeküdtem aludni, hogy reggel fel tudjak kelni.